;

zene;Berlini Filharmonikusok;Simon Rattle;

- Simon Rattle döntött: hazatér Berlinből

„Gyere haza!”, hosszú esztendők után a hívogatás célba ért, Sir Simon Rattle-nál, a világhírű Berlini Filharmonikusok főzeneigazgatójánál. Egyhuzamban 2002 óta áll, tehát tizenhárom éve szakadatlanul a német együttes élén. A Londoni Szimfonikusok a napokban megerősítették, hogy a „tékozló fiú” végre elfogadta meghívásukat. Öt esztendős meghosszabbítható időtartamra áll a gárda élére. Az éppen hatvanéves Sir Simont, (1955-ben született Liverpoolban) – a világ egyik legjelentősebb Maestrójánqk tartják. Nem tartozik a száguldó muzsikusok közé, nem utazik mérhetetlenül sokat, nem jelenik meg rendszeresen ott, „ahol nem nyugszik le a nap”, jegyezte meg róla egyik ismerője. Tizennyolc évig állt Birmingham együttese élén, húsz évig a Fölvilágosodás Kora Zenekarának a vezetőjeként, amíg 2002-ben Berlinben a másik sztárt, az olasz Claudio Abbadót váltotta föl. A muzsika féltekéje sokszínű, akadtak bírálói is, akik „túl konzervatívnak” tartották, még német zenészei közül is sokan, akik nála szívesebben játszottak volna Daniel Barenboim pálcáját követve. Végül is az adta a döntő lökést a hazahíváshoz, hogy Boris Johnson London polgármestere és a főváros kancellárja George Osborne a csábítók élére állt. Sir Simon közölte a brit főváros együttesével, hogy amíg csak dolgozik, ez lesz a végső posztja. Nem csupán szerepelni óhajt, nevelni is fiatalokat, mert azt vallja, hogy a zene szempontjából az általános iskola ugyanolyan fontos, mint egy koncert terem. Berlinben például annak idején azzal ünnepelte meg a két városrész újraegyesítését, hogy fiatalok élén Sztravinszkij Tavaszi áldozatát vezényelte. A berliniek a fáma szerint május első felében döntenek az utódról. Több nevet említenek, de a legvalószínűbb győztesnek a 34 éves venezuelai Gustavo Dudamelt tartják, ezt a tüzes latint, aki lendületével fölfűti a koncerttermet, a közönséget, de elsősorban muzsikusait, még a szólistákat is.

Szétfolynak az emberek Csiky Gergely Buborékok című darabjában, nem találják életük célját, nemigen lelik boldogságukat, folyamatosan tengenek, lengenek, perpatvaroznak, tébolyultan hazudnak, és rá kell jönniük, hogy így, érdemi tevékenység nélkül, akár eliramlik az élet. Ennek alapján akár Csehov darabról is beszélhetnénk, és Mohácsi János bele is játszat, főleg a végén, a produkcióba csehovos hangulatot, a Radnóti Színházban.