Február 27-én még egy utolsó rohamot intéztek azok ellen a magáncégek ellen, amelyekről azt állították, hogy korábban csalárd módon sajátították ki őket, egyszerűen ellopták azokat az államtól. Ezek közé tartoznak Rinat Ahmetov milliárdos érdekeltségei. Ukrajna egyik, ha nem a leggazdagabb embere régóta a szeparatisták célkeresztjében volt. Főbenjáró bűneként könyvelték el, hogy Kijevnek fizette az adóját, ráadásul sztrájkokra és tiltakozó akciókra buzdította híveit még tavaly tavasszal.
Az elkobzott vagyonok között szerepel a többi között a jaltai filmstúdió, a Kelet-krími energetikai társaság részvénycsomagja, a „Gidropribor” feodossziai gyár és az ukrán vízi mentőszolgálat 37 állomása.
Nem sokkal korábban, február 10-én elfoglalták az Ukrtelecom vonalas telefonszolgáltató székházát, majd gyorsan utána államosították.
Kijev szerint tavaly 4000 vállalatot és szervezetet sajátítottak ki a Krímben, hajógyárak, bankok, farmok és a legnagyobb energiavállalatok szerepelnek a listán. Más források ennél kisebb számokat említenek. Az államosított társaságok egyike a „Krímavtotransz”, amelyhez több mint 60 autóállomás tartozik. A vád ellene: adómulasztás. Az államosítások áldozata a „Kijevsztar” részvénytársaság is, amelynek értékeit sorsára hagyták. A régió egyik legnagyobb vasbetonszerkezet gyártója, a „Krímzselezobeton” vagyonát részben szintén a Krím tulajdonába adták. Ennek egyik társtulajdonosa Julia Timosenko pártjának embere. A krími hatóságok a köztársaság tulajdonának minősítették a „Privat” elnevezésű ukrán csoport objektumait, a térség legnagyobb péküzemét a „Krímkleb” társaságot.
Különösen az után gyorsult fel ez a folyamat, hogy a krími parlament a múlt év derekán megengedte az önkormányzatoknak, hogy tetszésük szerint tegyék rá a kezüket a magántulajdonra. A helyi hatóságok először még csak a stratégiai fontosságú objektumok esetében kaptak jogot arra, hogy szükség esetén azokat „megváltsák”. Mindenekelőtt a vizet és az elektromos energiát biztosító cégekre gondoltak, idővel azonban a kör kibővült. A folyamatot Kijev olyan döntéseivel siettette, amelyekkel veszélybe sodorta a félsziget ellátását.
A The New York Times 1 milliárd dollárra becsüli az elkobzott vagyont.
A károsultak egy része azért nem perel, mert úgy véli, ezzel elismerné a Krím feletti orosz fennhatóságot, mások azonban harcba szállnak. A jaltai filmstúdió is ezek közé tartozik. A krími elnök felháborodottan nyilatkozott erről, mondván, hogy „szélhámosok csoportja” harcba szállt az állammal, felhasználva ehhez az igazságszolgáltatásban és az erőszakszervezetekben lévő korrupciós kapcsolatait. Figyelmeztetett azonban, hogy ez tökéletesen haszontalan kísérlet a jelenlegi körülmények között. Annyit ismert el csupán, hogy van egy-két vitatott ügy, mint például a jaltai „Krím” szállóé, amelyben egy sor üzlethez jutottak különböző tulajdonosok.
A kivételek egyike a kercsenszkiji váltó-gyár, amelynek egyik tulajdonosa Rinat Ahmetov. A tulajdonosok felvették a kapcsolatot az orosz hatóságokkal, a gyár aláveti magát az orosz törvénykezésnek, s adózni fog a Krímnek. Az üzem termékeit zömmel az ukrán államvasutak használják. Nem járt ilyen jól Ahmetov két másik társasága, amelyet idén államosítottak.
A vesztes tulajdonosok szerint ilyen mértékű államosításokra 1917 óta nem került sor a félszigeten. Egyesek szerint ez még az orosz alkotmányt is sérti, amely hasonló esetekre kártalanítást ír elő. Kártalanításra ez esetben azonban kevés a remény. A „Zaliv” elnevezésű hajógyár tulajdonosa azzal érzékeltette a gátlástalan módszereket, hogy társaságának birtokbavételét fegyveres, álarcos emberek végezték el. A The New York Times szerint ezek az emberek a krími elnöknek engedelmeskednek, és népfelkelőknek nevezik magukat. A legnagyobb pékség esete is jellemző. A kenyérpiac 36 százalékát uraló „Krímhleb” kollektívája úgymond maga kérte az államosítást, mivel a tulajdonosok Ukrajnába vitték a stratégiai gabonatartalékot, és felhagytak az eszközök karbantartásával. A regionális mezőgazdasági miniszter már társadalmi feszültségről és az egész térséget sújtó veszélyről beszélt, arra hivatkozva, hogy kimerültek a gyár tartalékai.
A megkérdezett jogászok a vagyonelkobzások teljesen kaotikus és önkényes jellegére hívják fel a figyelmet. Amire odafigyelnek, nehogy olyanok vagyonára tegyék rá a kezüket, akiknek politikai érdekei egybeesnek az államosítók érdekeivel.
A hatóságok sohasem elkobzásról beszélnek, hanem arra helyezik a hangsúlyt, hogy az állam csupán visszaszerzi azt, amit ukrán hivatalnokok és oligarcha barátaik törvénytelenül szereztek meg. De akkor most miért álltak le az államosításokkal? Nyilvánvalóan, a legfontosabb cégek már állami kézben vannak, a kisajátított vagyon egy részére orosz üzletemberek teszik rá a kezüket. A gazdasági ellehetetlenülés, a nyugati tőke távolmaradása azonban megköveteli most már, hogy lépéseket tegyenek a viszonylagos stabilitás felé. Ez valószínűleg a vagyonelkobzásoknál sokkal lassabb és nehezebb feladat lesz. A konszolidáltabb állapotokra jó ideig még várni kell.
Miután a Krímben elsejétől leálltak az államosításokkal, Szevasztopol teljesen váratlanul államosította Petro Porosenko ukrán elnök 11 vállalatát és egy navigációs berendezéseket előállító üzemet. Szevasztopolra ugyanis nem érvényes az államosítási stop. A félsziget délnyugati partján fekvő területi jogú város ugyanis különleges státusszal bír, itt van az orosz Fekete-tengeri flotta támaszpontja. Szevasztopolnak saját kormánya és parlamentje van, amely a jelek szerint nem követte a központi krími törvényhozók példáját. Minderről az Interfax-Ukraine hírügynökség számolt be.
Az elkobzott üzemek egyfelől nagy veszteséget jelentenek az ukrán elnöknek, másrészt nyereséget az Oroszországhoz hű szevasztopoli vezetésnek, leginkább az orosz flottának. A Szevmorzavod hajójavító két hatalmas szárazdokkjával különösen nagy fogás, de nagy értéket képviselnek a hajójavítóhoz kapcsolódó beszállító vállalatok is. A kapok-adok csatározás, tehát, folytatódik. Most Porosenkón a sor, hogy visszavágjon.
