Orbán évértékelőjének értékét az fogja megadni, hogy mennyit írnak és beszélnek róla. Meddig elemzik, hogy mit, hogyan és miért mondott. Az ellenzék és az elemzők azzal adhatnak előkelő helyet a beszédnek egy 10-es skálán, ha komolyan ízlelgetik, csócsálják. A hithű fideszeseket nem lehet ezzel befolyásolni, a többieknek meg a valóság talán sokkal fontosabb. Én a közönséget néztem inkább, és nem a beszédet hallgattam. Volt, aki szendergett, volt aki csendes és rezzenéstelen komorságban üldögélt, mások udvarias félmosollyal az arcukon lebegtek a légkörben, míg megint mások magasra emelt, áhítattól átitatott tekintettel néztek Orbán felé, mintha glóriát látnának a feje körül. Számomra majdnem teljesen rendben volt az egész, minden nagyon orbánul zajlott. Csak egy valamit nem értettem. Miért kellett Schmitt Pál fejét ismét jelképesen megcirógatni? Miért csillag ő még mindig a Fidesz "kancsalul festett egén"? Ő már mindent megkapott, amit nem érdemelt meg, és ez eddig is több volt mint kínos. Egyébként meg tartsuk magunkat ahhoz, amit a miniszterelnök a saját szavairól mondott, és csak a tetteire figyeljünk. A beszédét meg tegyük oda, ahová való: ad acta.