Az utolsó üzenet 01:19-kor érkezett a gépről, a pilóta vagy a másodpilóta így búcsúzott: „Jó éjszakát malajziai 370-es!”. Másfél órával a start után a gép jeladóját feltehetőleg kikapcsolták, s eltűnt a radarképernyőről, azóta sem sikerült a nyomára akadni.
Tony Abbott ausztrál kormányfő tegnap a canberrai parlamentben a hozzátartozók jelenlétében azt mondta: „Minden ésszerű lépést megteszünk, hogy véget vessünk a bizonytalanságnak”. Egyben azonban utalt arra, hogy nem tudják végtelenségig hasonló intenzitással, hatalmas anyagi ráfordításokkal folytatni a kutatást. Malajzia idén januárban kimondta, légikatasztrófa történt, s az MH 370-es járat utasait hivatalosan is holttá nyilvánították. Erre azért volt szükség, hogy a hozzátartozók kártérítésért folyamodhassanak. A katasztrófa okára nincs hivatalos magyarázat, Malajzia nem zárt ki semmiféle eshetőséget, baleset, műszaki hiba, de gépeltérítés, terrortámadás is okozhatta a tragédiát. Az okokra azonban csak akkor derülhetne fény, ha megtalálnák a repülő fekete dobozait, a pilótafülkében zajlott beszélgetésekkel, a repülés során rögzített műszaki adatokkal.
A malajziai kormányzat, a repülési hatóság rengeteg hibát vétett a kezdeti időszakban, eleve csak hat óra elteltével (!) hozták nyilvánosságra a gép eltűnését, napokkal később derült ki, hogy noha a légiirányításnak búcsút mondott a pilóta, s feltehetőleg kikapcsolta a transzpondert, katonai radarok még további egy óra hosszat „látták” az Andaman-tenger fölött repülő gépet. Eredetileg a Dél-kínai-tenger térségében kezdték el keresni a szerencsétlenség nyomait, majd többször is módosították a lehetséges kutatási területet. A legvalószínűbbnek azt tartják, hogy több forduló után a gép Ausztrália partjainál, Perth magasságában zuhanhatott az Indiai-óceánba, miután kifogyott az üzemanyaga. A kuala lumpuri vezetés rendkívül kevés információt tett közzé, bizonytalanságban hagyva az egyre kétségbeesettebb hozzátartozókat. Az utasok között a legtöbben – 152-en – kínai állampolgárok voltak. Négy utasnak volt jegye, de nem jelentkeztek be a repülőtéren, két utasról kiderült, hogy hamis papírokkal utazó iráni állampolgárok voltak.
Az MH 370-es titokzatos eltűnéséről íródott első könyv abból a teóriából indult ki, hogy az öngyilkosságra készülő pilóta magával vitte a halálba az utasokat és a személyzet többi tagját. Feltételezések szerint Zaharie Shah oxigénmaszkot vett fel, s a pilótafülkét bezárva a repülő többi részén csökkentette a nyomást, megölve a gépen utazókat. Majd elindult a hosszú, magányos utazásra az óceán egy olyan térsége felé, ahol repülők és hajók is csak ritkán fordulnak meg, rendkívül mély a tenger, s óvatosan a vízre tette le a gépet. Ha így történt, a pilóta számítása bevált, a gép fekete dobozait nem találták meg, egyetlen roncsdarabra sem bukkantak, noha a rendelkezésre álló legmodernebb technikát is bevetették, s kiterjesztett területen ma is folyik hatalmas költséggel a kutatás.
A könyvben felvázolt elméletet cáfolja, hogy a gépről senki nem próbált a külvilággal kapcsolatot teremteni, senki nem használta a mobiltelefonját, sem a másodpilóta, sem a személyzet nem próbált riadóztatni, vészjelzést leadni. Számos összeesküvés-elmélet látott napvilágot, a legutolsó éppen arról szólt, hogy orosz különleges erők rejtőzhettek el a csomagtérben, s ők térítették el a repülőt Bajkonur felé. Felvetődött az is, hogy gyakorlatozó amerikai egységek lőtték le véletlenül a gépet, s az is, hogy a Diego Garcia-i bázison szállították le, s ott rejtegetik. A hozzátartozók közül sokan máig reménykednek, hogy szeretteik életben vannak. Egyetlen teóriát sem erősített meg semmiféle bizonyítékmorzsa.
Szakértők is nehezen tudnak beletörődni, hogy egy nagy utasszállító gép, egy Boeing 777-es nyomtalanul eltűnik, s sürgetik, hogy a légitársaságoknak le kell vonni a tanulságot. Modernizált, folytonos jelzőrendszert kell bevezetni, olyan berendezésekkel, jeladókkal kell ellátni a gépeket, amelyeket nem lehet kikapcsolni a pilótafülkéből.