Egykori osztályfőnököm, amikor már végkép kiborította valamelyikünk felkészületlensége, mérgében csak annyit mondott: tudod mi vagy te? És nyomatékot adva minden hangnak kivágta: egy gyerek! Ha a Fidesz valamelyik politikusát sarokba szorítják, és már végképp nincs mivel védekeznie, odaveti: komcsikkal nem vitázom, vagy előveszi a másik kedvelt formulát, és gyurcsányozni kezd.
A komcsizás eddig Kövér házelnök privilégiuma volt, de a minap Orbán Viktor is erre fanyalodott, amikor a parlamentben az egyik szocialista képviselő arra hivatkozva, hogy már a KEHI is kénytelen volt szóvá tenni az eljárás tisztességtelenségét, a hortobágyi szabálytalan földpályázatok felülvizsgálatát sürgette. A miniszterelnök nem kerülhette el a megszólalást, nem voltak érvei, ezért nem kevés ingerültséggel a hangjában azt mondta: „Nem szeretjük, hogy ha a kommunista milliárdosok, a zöldbárók pártja kioktat minket.” Hogy melyik párt soraiban több vagy kevesebb a milliárdos, kinek a baráti körében, családjában terpeszkednek a mai zöldbárók - ebbe most nem mennék bele, de az Orbán család aligha kerülne a sor végére.
A hatalom megtette a magáét, a Fidesz holdudvarát néhány év alatt az ország legvagyonosabbjai közé hizlalta, s ha jól értem, aligha a milliárdossággal, sokkal inkább a „komcsisággal” van baja. Persze mindig csak a politikai „ellenségek” kommunistái bántják a miniszterelnöki szemeket. A családon belül vagyonos bányatulajdonossá avanzsált volt párttitkár nem komcsi, az őrzés-védésből milliárdossá lett egykori párttag miniszter sem az, mint ahogyan amnesztiát kapott nála mindenki más is, aki beállt mögé a sorba, s hajlandó volt „megkorbácsolni magát” korábbi tévelygéséért.
Egyre gyakrabban tűnik fel mostanában a közbeszédben egy, a 90-es évek elején készült szárszói videó, amelyen az ifjú Orbán méltatlankodva veszi tudomásul a székházüggyel kapcsolatosan a "tisztakezűség”, a politikai „hamvasság” elvesztésének vádjait. Akkor egy sértődékeny, karakán, de érett politikusként gondolkodó fiatalember volt, teli lelkesedéssel, aki ha komolyan vette volna, mindazt, amit mond, ma biztosan nem itt tartanánk. Később persze megtanultuk tőle, ne arra figyeljünk, mit mond, hanem, hogy mit tesz. De amit akkor a politikai riválisainak felrótt, azt már mindenkinél jobban elsajátította. Akkoriban még felháborodott azon, ha – idézem – „azt mondják rólad, hogy lopni jársz a boltba, de nem tudok erre tényeket hozni”. Ma már nem háborítja fel az ilyesmi, ma már teljesen természetesnek veszi, sőt, ő bátorítja egyre gátlástalanabb, megalapozatlan vádaskodásra mind a pártja, mind a kormánya szóvivőit, ilyen-olyan rangú megszólalóit. Szíjjártó Péter vezette be ezeket a sémákat, ő hozta divatba a minden kérdésre ugyanazokat a válaszokat: „az elmúlt nyolc év”, a „Gyurcsány-Bajnai kormány”, „az országot kirabló szocialisták-liberálisok” formulát. Hogy nincs bizonyíték? Nem szempont, mindezeket a rágalmakat azóta is mérhetetlen képmutatással vágják a szemünkbe.
Pedig aki látta, vagy esetleg kíváncsian előkeresi azt a bizonyos szárszói videót, megdöbbenten szembesülhet majd a valósággal: Orbán mára egy kiégett politikus lett, friss ötletek nélkül politizáló párttal a háta mögött. Megújulásra képtelen politikai klikk kezébe került az ország. Tudom, a politikában nem létezik olyan, hogy „soha”, adódhatnak olyan körülmények, amelyek átgondolásra késztethetnek döntéseket, de a fehéret egyszer feketének, másszor kéknek mondani – inkorrekt. (Ezt a szót most ne az orbáni „szótár” szerint tessék értelmezni!) A mára korábbi önmaga ellentétébe átlényegülő miniszterelnök ahhoz sem veszi a fáradtságot, hogy finoman fogalmazzon, ne menjen szembe önnön kijelentéseivel.
A napokban valóságos védőbeszédet tartott a paksi beruházás adatainak három évtizedes titkosítása, a szerződés körülményeinek eltussolása mellett, mit sem törődve azzal, amit 2005-ben gondolt és nyilatkozott egy korábban formálódó hasonló szerződésről. Akkor még fel tudott háborodni azon, ha a kormány a parlament háta mögött próbált egyezkedni az oroszokkal, akkor még a „nép” és a „nép képviselőinek” informálását kérte számon a szocialista kormányon minden olyan kérdésben, amely nagyban befolyásolhatja az ország jövőjét, energetikai vagy politikai biztonságát. „Aki elveszi tőlünk és a választóktól a valóság megismerésének jogát, az valójában puccsot hajt végre a magyar alkotmányos rend és az egész magyar néppel szemben” – érvelt ellenzéki pozícióból.
Az elmúlt jó öt év az orbáni puccsok története. Az Alaptörvény, a részrehajló választási paragrafusok, a közmédia kisajátítása, az ellenzéki orgánumok ellehetetlenítése, a szegények még szegényebbé tétele, a gazdagok felemelése, az oktatási rendszer szegregálása származás és jövedelem szerint - mind-mind erről szól. S ezek nyomában – vagy ezekkel párban – ott jár a mindent átszövő politikai és gazdasági korrupció.
A világ szemében Magyarország lassan politikai pária lesz, Orbánt egy sorban emlegetik a despotizmusra hajló vezetőkkel. A „nép” pedig egyre jobban nyögi a rátelepedő hatalom terheit. Csak a mai Tiborc(z)oknak nincs okuk a panaszra.
