Vallomása szerint a budapesti természetgyógyász és "bioenergetikus" abban a hiszemben kezelte a maga sajátos módszereivel a súlyos alultápláltságban szenvedő kisgyermeket, hogy a szülők biztosítják az állandó orvosi felügyeletet. Mint mondta, ő csak a tüneti kezelésben igyekezett segíteni. Megírtuk: a per a múlt héten kezdődött, akkor a szülők és a nagyszülők vallomásait olvasta fel a bíróság.
Mint ismert, a fiatal házaspár gyermeke 2013 áprilisában halt meg, mert szülei hónapokon keresztül alig adtak neki enni és inni. Az első orvos szakértői vélemény szerint a másfél éves kisfiú krónikus alultápláltságban szenvedett, és gyakorlatilag éhen halt. Félévesen még hat kiló volt, halálakor már csak négy és fél. A vállalkozóként dolgozó, jó körülmények között élő szülők védőnőt nem engedtek be a házba, a szociális ellátást visszautasították, szakszerű kórházi ellátás helyett pedig egy homeopátiás háziorvosra és természetgyógyászra bízták gyermekük gyógyítását.
A Velvet tudósítása szerint a tegnapi tárgyaláson a különös kegyetlenséggel, tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettével megvádolt bioenergetikus nem kért szót, a bírónő a férfi korábban rögzített vallomását olvasta fel.
Ebben egyebek mellett kijelentette, hogy a kisfiú nagyapjának állításával ellentétben - miszerint a család milliós nagyságrendű összeget fizetett ki szolgálataiért - ő egyáltalán nem kért pénzt. Kiderült, hogy a kritikus állapotban lévő kisfiú halála előtt a nagyapa nem a mentőket, hanem természetgyógyászt értesítette, aki - miután az idős férfi elmondta, hogy habzik a gyerek szája - azonnal kérte, hogy hívjanak mentőt a kicsihez. Azt nem tudta, hogy a nagyapa ezt nem tette meg.
A tárgyaláson a háziorvos sem akart vallomást tenni. Korábbi nyilatkozatából azonban kiderült, többször is kérte a szülőket, vigyék el a gyereket vérvételre, ultrahangra. Mint mondta: "valóban szükség lett volna egyéb orvosi vizsgálatokra, amiket jeleztem is, de ezeket a család maximálisan elutasította. Az általam ismert tények tudatában megtettem mindent, de a szülők hozzáállása megnehezítette a munkámat. Határozottan cáfolom, hogy erős és igazolt tünetei lettek volna a kisfiúnak".
Az orvos állítólag beutalót is írt, a család azonban - a korábbi vallomásukkal ellentétben - ezt tagadja. A tárgyaláson a nagyapa és a nagymama is kérdőre vonta a doktornőt: miért nem lépett fel határozottabban a kórházi kezelés szükségességével kapcsolatban.
Pedig a gyermekorvosok az egyik legfontosabb szereplői a gyermekvédelmi jelzőrendszernek, éppen ezért tudniuk kell, ha a gyermek érdeke azt kívánja, akár a szülők véleményével szemben is, határozottan fel kell lépni. Ehelyett sokszor tapasztalható, hogy az orvosok bizonytalanok a saját lehetőségeikben és kötelezettségeikben, nem mernek konfrontálódni a szülőkkel, háttérbe szorulnak a szakmai szabályok - mondta a Népszavának Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakértő, aki szerint nem rendhagyó, hogy ilyen súlyos helyzetekben a felnőttek nem vállalják a felelősséget, kihátrálnak a gyerekek mögül.
Hasonlóan vélekedett Herczog Mária is: szerinte az "agárdi ügyben" minderre a szülők jómódúsága is hatással volt. Az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának tagja lapunknak elmondta: a szakemberek sajnos sokszor úgy vélekednek, hogy a tehetős családok biztosan jól bánnak a gyerekeikkel, és a magánorvos miatt nincs szükségük az állami ellátásra.
"Egy szegény, elesett család esetén a beavatkozás, számonkérés is könnyebb, ők gyengébbek, nem elég jó az érdekérvényesítő képességük" - mondta a szakember, hozzátéve: nemzetközi gyakorlat, hogy a magasabb társadalmi státuszú családoknál sokkal kevésbé avatkoznak be a szolgálatok, nehezebben hiszik el a bántalmazást - és félnek, hogy ha valamiért szót emelnének, a végén ők kerülnének bajba, ezért inkább menekülnek a felelősség elől.
A jelzőrendszer működtetőinek - orvosoknak, pedagógusoknak, védőnőknek, de a rendőröknek, sőt még a bíróknak is - minden esetben kötelessége élni a jelzéssel; ám kérdés, hogy egyáltalán ismerik-e ezt a kötelezettséget. Gyurkó Szilvia szerint az érintettek ezzel sok esetben nincsenek tisztában, ahogy azt sem tudják - és nem is értik - pontosan, hogyan működik a gyermekvédelmi rendszer. "Szakmai és rendszerszintű problémákról van szó.
Sajnos a gyermekvédelem számára soha nem álltak rendelkezésre azok a tárgyi, személyi és anyagi feltételek, amelyek biztosíthatnák a hatékonyabb működést. A jelenlegi rendszer sokszor ugyan úgy segítségre szorul, mint azok a családok, akiken segíteni kellene" - vélekedett Gyurkó, hangsúlyozva: a hibák és hiányosságok legfőbb elszenvedői minden esetben a gyerekek.
Mindkét szakértő reménykedik abban, hogy az agárdi esetnek éppen úgy, mint a szigetszentmiklósinak lesz tanulsága, és minden érintett szakma képviselői és intézményei alaposan körüljárják, miképpen lehetne közösen egy integrált rendszert kidolgozni annak érdekében, hogy a jövőben minimalizálni lehessen a hasonló borzalmakat. Herczog szerint maga a gyermekvédelmi törvény jó, ám a rendelkezések végrehajtása "gyalázatos", ami leginkább az alap- és szakellátásban dolgozók felkészítettségének hiányából, az alacsony bérezésből és a szakma alacsony megbecsüléséből is fakad.
"Nagyon rosszak a munkafeltételek, kevés a szakember, alig van család- és gyerektámogató szolgáltatás, rengeteg esettel kellene egyedül megbirkóznia egy-egy szakembernek, noha sem az ismertei, sem a készségei, módszerei nincsenek meg ehhez az esetek nagy részében. Hiányoznak a szakmai iránymutatások, az esetmegbeszélés és értékelés, a visszajelzés arról, hogy mi működik és mi nem" - sorolta a problémákat a szakértő.
A hibák és hiányosságok orvoslása rendkívül sok energiájába kerülne a szakmában dolgozóknak és a döntéshozóknak. Az anyagiak felől megközelítve pedig elmondható: már a jelenlegi rendszer működtetése sem olcsó, ráadásul nem is működik jól - mutatott rá Gyurkó Szilvia, emlékeztetve arra, hogy ideológiáktól függetlenül a hatalom minden résztvevője gyakran hangoztatja: a jövő záloga a gyermek. Ugyanakkor sajnos nálunk ma senki nem akar elmenni a zálogházba kiváltani ezt a zálogot.