Akár kormányfőként, akár az ellenzék vezéreként értékelte a korábbi években az ország helyzetét, Orbán Viktor nem szokott meglepetést okozni. Kormányfőként a valóságosnál lényegesen jobb, míg ellenzéki pártelnökként a ténylegesnél sokkal rosszabb képet szokott felvázolni. A múlt pénteken tartott beszédében sem tért el a megszokott recepttől. Meglepő volt viszont az, amit a politikai korrektségről mondott.
Korábban a személyére, pontosabban a politikájára irányuló külföldi bírálatokat értelmezte úgy, mint az ország, a magyarság kritikáját. Most viszont saját, immár Magyarországon túl is széles körben ismert politikai inkorrektségét próbálta valamiféle magyar nemzeti sajátosságnak, a magyar emberekre jellemző tulajdonságként feltüntetni.
A politikai inkorrektség fogalomkörébe azonban éppen az orbáni politika jellemző vonásai tartoznak. Olyanok, mint a választási ígéretek megszegése, vagy a választók kétharmadának támogatására történő hamis hivatkozás, miközben nem az országban, hanem csak a parlamentben van kétharmados többsége. Az is az Orbán kormány jellemzője, hogy a kormányzás kudarcait rendszeresen sikerként, győzelemként tüntetik fel. Politikai inkorrektség az orbáni holdudvarhoz tartozó, arcátlan módon urizáló politikusok, valamint milliárdos vállalkozók és a négymillió szegény életszínvonala közötti egyre szélesebb szakadék, a trafik- és föld-mutyi, a kormányzati szintre emelt korrupció is. Az Orbán kormány magatartására tehát valóban jellemző a politikai inkorrektség. A magyar emberek azonban ennek a politikának nem a felelősei, hanem az elszenvedői.
A magyar anyanyelvű emberek a politikai inkorrektség kifejezést hallva nem vesznek elő értelmező szótárt. A korrektséget a tisztességes magatartással, míg az inkorrektséget a hazugsággal, a csalással azonosítják. Nagy többségük szerint politikai inkorrektség az, ha a magyar miniszterelnök megígér bizonyos változtatásokat például a jegybank törvényen az Európai Bizottság elnökének, majd néhány nappal később a Kossuth Rádióban közli, hogy semmit nem fogunk megváltoztatni. Bizonyára politikai inkorrektségnek tartják azt , ha a kormányfő mást mond a külföldi partnereinek, mint a magyar választóknak. De ez nem jelenti azt, hogy a magyar emberek politikailag inkorrektek. Hiszen nem ők, hanem Orbán Viktor hasonlította egy sajtó nyilvános beszédében a „pávatánchoz” az uniós politikusokkal folytatott tárgyalásait, vagyis azt, hogy félrevezeti őket. Ő maga mondta hogy ilyenkor úgy tesz, mintha megakarna állapodni, miközben esze ágában sincs. Hát ez a politikai inkorrektség.
Talán ennek hallgatólagos beismerése volt az, hogy a kormányfői ország értékelésen jelen lévő közjogi méltóságok, a kormány tagjai, a kormánypárti parlamenti képviselők és a kormányhoz közel álló más közszereplők a miniszterelnök minden magyar embert megsértő kijelentésére nem kezdtek el hangosan tiltakozni, esetleg fütyülni.
A kormányfői kijelentéssel szemben a politikai korrektség nem elhagyni való dogma, hanem a bizalom alapja. A politikai inkorrektség pedig nem a magyar emberekre jellemző, hanem Magyarország miniszterelnökére és kormányára.
A politikai inkorrektség nem a magyar embereket jellemzi, hanem Magyarország miniszterelnökét és pártját, kormányát. Magyarország nem ilyen kormányfőt, nem ilyen kormányt érdemel.
