(...) Több Európát, ez volt a magyar progresszió jelszava évtizedig. A jelszó – talán – még mindig igaz, ha Európa a fékek és ellensúlyok rendszerére épülő, demokratikus, fejlődni és változni képes polgári világot jelenti. Ezen túl azonban a jelszó csak akkor tartható, ha a magyar progresszió egy, a jelenlegitől eltérő Európát, európai gondolkodást támogat.
A magyar választó kiábrándult Európából. Joggal. Ez nem Európa hibája, hanem a magyar progresszióé. Azt ígértük Magyarországnak, hogy a kétezres évek elejére, közjogi értelemben is csatlakozva Európához minden megváltozik. Magyarország az emberek többsége számára hétköznapi jólétet, gyarapodást, a gyerekek számára ígéretes jövőt kínál. Ma mindezt nem kínálja. De nem csak a magyar jobboldal szörnyű politikája miatt nem kínálja, hanem azért sem, mert a magyar progresszió hívei is társtettesek voltak az elitek járadékvadászatára és önérdekérvényesítésének elsődlegességére épülő, a társadalmi egyenlőtlenség növekedését segítő, a piac és tőke mindenhatóságában hívő társadalmi-politikai rendszer kialakításában és működtetésében. Ahhoz, hogy a magyar progresszió újra politikailag is hitelesen képviselhesse Európa eszméjét, változásra, új Európai gondolkodásra, a jelenlegi főáramú európai politikával kapcsolatos kritikai szemléletre van szükség. A mai Európa politikailag status quo őrző, társadalmilag egyenlőtlen, gazdaságilag pedig innováció-hiányos.(...)