Új hívószóhoz kell mostantól igazodni a hívőknek. Jó reggelt Magyarország, jó reggelt magyarok - így fejezte be évértékelőjét a kedves vezető. Hogy a "hajrá"-t végleg detronizálta, vagy csak ideiglenesen, az egyelőre nem derült ki, de az biztos, hogy a veszprémi kudarc - ezek szerint - igencsak megviselte őt. Arra figyelmeztette tehát hallgatóságát, hogy legyenek észnél, ne üljenek a babérjaikon, mert egyetlen perc nyugalomra sem számíthatnak. Újra előkerült, hogy "egy a tábor, egy a zászló", s nem kevés gúnnyal a hangjában fújt ébresztőt utolsó szavaival.
E részből nyugtázhattuk, hogy Orbán Viktor mégsem szakadt el teljesen a realitásoktól. Beszédének előző, mintegy ötven perce viszont egyáltalán nem erről tanúskodott. Mintha egy egészen más világban élne, mint a magyarok többsége. Zavaros fejtegetés nyomán jutott el odáig, hogy hazánk hamarosan Közép-Európa éllovasává válik, köszönhetően a teljesen újra formált külpolitikai doktrínának. Mit nekünk Európa, vagy a világ többi része, amikor oly kitűnő helyzetbe kerültünk - köszönhetően a 2010 óta követett, kereszténydemokrata alapokon nyugvó kormányzásnak. Miközben tehát a bennünket körülvevő világ egyre zavarosabb és bizonytalanabb, a magyarok - gazdasági sikereik nyomán - példát mutatnak mindenkinek.
A gyakorta viharosan tapsoló helyi közönség azt is megelégedéssel nyugtázta, milyen hatalmas eredményeket ért el Orbán és csapata a belpolitikában. Bár Ferenc József szavai - minden nattyon szép, minden nattyon jó, mindennel meg fagyok elégedve - nem hangzottak el, de már csak azok hiányoztak. Igaz, a rózsás helyzetnek némiképp ellentmond, hogy a következő három évben a cél egy olyan ország, amelyben mindenki sikeres. Ezek szerint eddig nem voltak azok. Például a keményen dolgozó emberek, akiknek csak ezután igyekeznek helyet teremteni a polgári társadalom kebelén belül.
A kedves vezető immár tizenhetedik alkalommal állt ki az őt hódolattal tisztelő közönsége elé, hogy - hivatalosan - értékelje az évet. És van persze, ami tizenhetedszerre sem változott. Például az ellenségek - és nem politikai ellenfelek - listája. Hosszú tirádákkal igyekezett igazolni, mennyire igaza volt, amikor - már többször is - szakított a liberalizmussal. Szavaiból kitűnt, hogy ezt tartja minden társadalom - de különösen az általa elképzelt ország - rákfenéjének. Ugyanakkor a kommunisták sem maradtak ki a felsorolásból. Pedig korábban már azt mondta, ha 2014-ben győznek, végleg leszámolnak velük. Most azonban az derült ki, hogy változatlanul veszélyes ellenfeleknek tartja őket, s ezért kérlelhetetlen küzdelmet is kíván folytatni ellenük. A harc a másik olyan hívószó immár sokadik beszédében, amellyel az egyetlen zászló alatt próbálja tömöríteni híveit. A veszprémi kudarc a jelek szerint arról is meggyőzte Orbán Viktort, hogy enélkül elképzelhetetlen az élete és kormányzása. Ennél a résznél már szinte a régi Orbánt idézte, a 2002-est, aki a Testnevelési Főiskolán, majd a Kossuth téren - emlékezetes: 2 millió ember előtt - oly nagy elánnal hirdetett szinte háborút.
Miközben persze többször is kiállt a demokrácia mellett, amit - szavai szerint - meg kell tartani a 2010 előtti korszakból. Némi derültséget azonban kelthetett - no nem a helyszínen -, hogy a veszprémi időközi választás eredményét a demokrácia és a sajtószabadság megnyilvánulásának tartotta. S még a választási törvényt is megdicsérte, mert lám, az lehetővé tette az esélytelen győzelmét.
Ez az értékelés valóban aktuálissá teszi, hogy Orbán jó reggelt kívánt. Talán még annyit tehetünk hozzá: ideje felébredni.