Az orosz média által szenzációsnak minősített és részletesen ismertetett cikk nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy megnevezze azt az öt orosz nukleáris fegyverzetfajtát, amelytől a Nyugatnak leginkább félnie kell. Az első helyre a „Borej” típusú stratégiai rendeltetésű tengeralattjáró került, amely 16 ballisztikus rakétával rendelkezik és amelyet az amerikai lap az orosz nukleáris elrettentés alapjának tekint. A fegyverzetéhez tartozó „Bulava-30” interkontinentális rakétát is a fő veszélyforrások közé sorolták, mivel 11 ezer kilométer távolságra képes csapást mérni. Minden „Bulava” tíz nukleáris robbanófejjel rendelkezik, duplájával annak, amivel általában a ballisztikus rakétákat felszerelik.
A harmadik helyre a National Interest a „Jaszeny” típusú sokoldalú atom-tengeralattjárót helyezte, amelyet hajók ellen bevethető szárnyasrakétákkal fegyvereztek fel. Nagy hatást tehetett az amerikaiakra ez a típus, ami abból is kiderül, hogy a lap szerint David C. Johnson ellentengernagy, a haditengerészet tengeralattjárók ügyében illetékes vezetője irodájában egy ilyen tengeralattjáró modelljét állította ki.
Az amerikaiak számára legveszélyesebb orosz fegyverek listáján a taktikai atomfegyverek orosz arzenáljának az a része is szerepel, amely nem esik a csökkentésről szóló szerződés hatálya alá. Az amerikai lap megállapítása szerint, bár Oroszországnak nem olyan jelentős a tartaléka a nem stratégiai nukleáris fegyverekből, mint volt a Szovjetuniónak, azért mintegy 2 ezer taktikai nukleáris fegyver van a birtokában. Nukleáris robbanófejei eljuttatását a célig az „Iszkander” típusú rakétakomplexumok biztosítják.
A legveszélyesebb fegyverek ötös csoportjához tartoznak azok a szilárd hajtóanyagú orosz interkontinentális ballisztikus rakéták, amelyeknek nukleáris robbanófejei különböző célpontokra programozhatóak be.
A „National Interest” figyelmeztet a „Szarmat” nevű ballisztikus rakétára is, amelyet még nem állítottak hadrendbe, de amelyet arra a célra fejlesztenek ki, hogy áttörje az ellenfél légvédelmét. Az orosz sajtóból már ismert, hogy tíz nukleáris robbanófej szállítására lesz alkalmas. Mindegyik különböző célpontokat támadhat 11 ezer kilométer távolságban. Még azt is tudni vélik, hogy e rakétákat az Orenburgi megyébe telepítik majd. Amúgy a moszkvai lap megállapítja, hogy a készülő új típushoz hasonlóan már a mostani stratégiai rakéták is rendelkeznek azzal a képességgel, hogy áthatoljanak az ellenséges légvédelmi hálózaton. Közéjük tartozik az „Iszkander-M”.
A „National Interest” mostani cikke előtt hetekkel már közzétett egy másik katonai elemzést is a Pentagont fenyegető orosz fegyverzetről. Akkor a „Szu-35” vadászgépet, a torpedókkal, szárnyas rakétákkal és aknákkal felszerelt „Amur” dízelmeghajtású tengeralattjárót, a „T-90C” tankot és a hangsebességnél gyorsabb „P-800 Oniksz” hajók ellen bevethető rakétát nevezte fenyegetőnek. Utóbbi bázisán fejlesztették ki a BrahMos orosz-indai robotrepülőgépet, amelyet hajóról, tengeralattjáróról vagy akár szárazföldről is bevethetnek.
Az amerikai veszélylistát ismertető orosz lap nem száll vitába a National Interest értékelésével, viszont ironikusan köszönetet mond a honi haditechnika ingyen reklámjáért. Annyit mindenesetre hozzáfűz, hogy az orosz fegyverek kelendőek a piacon. A „T-90C” tank, amelynek amerikai megfelelői sokkal drágábbak, sikertörténet. Több mint 250 darabját megvette India, sőt orosz szabadalom alapján gyártani is fogja. Vett belőle többek között Algéria, Azerbajdzsán, Törökország és Uganda is. Ami azt bizonyítja, hogy véget értek azok az idők, amikor az oroszok féltve őrizték titkaikat. Most az üzlet diktál.
A „T-90C” minden tekintetben korszerű, hagyományos lövedéket éppen úgy használhat, mint lézervezérlésű rakétát. A „Nyezaviszimaja Gazeta” című lapból megtudhatjuk, hogy olyannyira jó tank a „T-90C”, hogy a németek és az amerikaiak a szankciókra hivatkozva kitértek az elől, hogy részt vegyenek azon a bemutatón, amelyen összevetették volna a különböző országok tankjainak a képességeit. Egyelőre titkosan kezelik az „Armata” elnevezésű még modernebb, teljesen új tankot. Elrendezése szokatlan: a személyzet egyetlen tagja sem lesz a lövegtoronyban. Állítólag ez lesz a sztár a május 9-i Vörös téri parádén, amelyet a honvédő háború 70. évfordulóján tartanak. Az orosz lap azt sejteti, hogy nem ez lesz az egyetlen meglepetés.
Az amerikaiak által említett „Szu-35” vadászgép különleges tulajdonságai közé sorolják, hogy képes szinte egy helyben „táncolni”, kitérni az ellenséges tűz elől, amivel amerikai vetélytársainál esélyesebb egy összecsapásban. Rendkívül gyors, nagy magasságokba képes emelkedni és nagy súlyú fegyverzetet vihet magával. Ötödik generációs technológiájának köszönhető, hogy veri vetélytársait. Nemcsak a földi és légi parancsnoksággal tartja a kapcsolatot, hanem kozmikus létesítményekről is képes információt fogadni. Még többet fog tudni a Szuhoj „T-50”-es harci gép. A legmodernebb rakétafegyverzetettel és az elektronikai hadviselés korszerű rendszereivel látják el.
A nukleáris csapásra is képes orosz fegyverek veszélyeiről szóló cikkek gyakoriságát azért is tartja meglepőnek a „Nyezaviszimaja Gazeta”, mert még az amerikai katonai illetékesek is elismerik, hogy egy Amerika elleni orosz nukleáris csapás valószínűsége olyannyira csekély, hogy foglalkozni sem érdemes vele. Míg a hidegháború éveiben az Egyesült Államok és a Szovjetunió 30 ezer, illetve 45 ezer nukleáris fegyverrel rendelkezett, most mindkét országnak néhány ezer robbanófeje van, amerikai hivatalos adatok szerint 1500-1700 darab. Miért növelik akkor a veszélyérzetet? A moszkvai lap arra gyanakszik, hogy e mögött üzleti érdekek húzódnak meg. Bár az Egyesült Államok több mint kétszer annyi fegyvert és haditechnikát ad el külföldön, mint Oroszország, igyekszik megszerezni annak piacait is. Például Indiát. A hazai megrendeléseket pedig az orosz veszéllyel fel lehet srófolni.
Mindez nem teszi semmissé, hogy Oroszország nemcsak az amerikai sajtóban, hanem a valóságban is fegyverkezik. Méghozzá gyors ütemben. 2020-ig a hadsereg fegyverzete 70 százalékban megújul. Erről a tervről annak ellenére sem mondtak le, hogy a szankciók következtében Oroszország számos technikai felszereléshez nem jut hozzá.