Zombor Gábor egészségügyi államtitkár nyilatkozta a napokban: azért vannak hosszú várólisták, mert így akarnak nyomást gyakorolni a kormányra az egészségügyi szolgáltatók, illetve mi, betegek, akik túl sokat járunk orvoshoz. Az már önmagában szégyen, hogy szakállamtitkár létére nincs tisztában az egészségügyben uralkodó állapotokkal, vagy ha igen, akkor képes egy ilyen cinikus nyilatkozattal hárítani a kritikát. Az igazi aljasság ebben az, hogy azokat okolja, akik ennek a végtelenül leamortizált, alig működőképes egészségügynek a szenvedő alanyai. Szívesen felvilágosítom a tisztelt államtitkár urat, miért hosszúak a várólisták. Mert nagyon kevés az orvos, mert tömegesen mennek külföldre jobb munkakörülmények és a jobb fizetés miatt. Különösen igaz ez a magasan szakképzett, modern diagnosztikai berendezésekkel is dolgozni tudó orvosokra. Az itthon maradók erejüket megfeszítve, fáradtan, és elkeseredetten, próbálnak helytállni, átérezve a betegek helyzetét.
lsmerek olyan szívultrahanggal dolgozó orvosnőt, aki szinte haza sem jár, az orvosi szobában pihen néhány órát, hogy valahogy megküzdjön a hosszú várakozási idővel, mert a betegeinek az élete múlhat a mielőbbi diagnózison. Egy másik ok, a rettenetesen kevés a korszerű, jó műszer, berendezés. A legtöbb intézményben vagy működésképtelen, vagy a mai követelményeknek már nem megfelelő berendezések vannak, amiken az orvosok nem képesek folyamatosan dolgozni, mert folyton leállnak, elromlanak. Ha működnek, akkor sem megfelelően, gyakran meg kell ismételni a vizsgálatot Idő, fáradság, bosszúság, betegnek, orvosnak. Egyre kevesebb helyen végeznek vizsgálatokat, a továbbirányított betegek miatt a meglévő helyeken tovább nő a lista. Lehet hogy többet járunk orvoshoz mint régen, de a végtelenül elszegényített - bocsánat: hátrányos helyzetűvé tett -, gyengén táplálkozó, agyonhajszolt, létminimum alatt élő emberek többsége, valószínűleg betegebb is mint régen.
Erről a háziorvosok sokat beszélhetnének, ha valaki fontosnak tartaná a tapasztalataikat. A korfánk is öregszik. Aki beteg az szeretne meggyógyulni, mert a legnagyobb baj, ha az egészségünk megroppan. Különösen a mai, embertelen világban, ahol rögtön kirúgják az embert a munkahelyéről, ha beteg lesz. Nincs, aki ápolja az időseket, mert nincs ápolási díj, segítségre szoruló ember semmire sem számíthat, ha önmagán nem tud segíteni. Még inkább így van ez, ha a betegség nagy fájdalmakkal jár. Ilyenkor egy nap is rettenetesen hosszú, nem pedig hónapok, mondjuk hasi ultrahang esetén, a háziorvos pedig bármennyire igyekszik, nem látnok. Tudjuk, az volna a legegyszerűbb, ha minden szerencsétlen, aki nem tudja megfizetni a magánellátást, maradna csöndben otthon, a fűtetlen lakásában, bízva Istenben, hogy majd ő meggyógyítja. Ha meg nem, csendesen haljon meg, és ne zavarja az egészségügyet, növelve a várólistákat. Különösen így van ez ha az illető "inaktív, nyugger", akkor legalább nyugdíjat sem kell fizetni. Zombor úr, szégyellje magát és kérjen bocsánatot mindenkitől, akit megsértett. Le is mondhatna, de az nálunk nem divat.
