Félig-meddig a nagykönyv szerint, mégis meglepetésekkel zárult az idei Oscar-gála. Az várható volt, hogy a kilenc jelölésével éllovas Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) tarolni fog, s el is nyerte a legjobb film, rendező, forgatókönyv és operatőr díját. De az, hogy a vele ugyancsak kilenc jelöléssel fej-fej mellett befutónak ígérkező A Grand Budapest Hotel csak a technikai díjaknál jött szóba, az erősen meglepő.
Igaz, abból négy Oscart szedett össze (zene, kosztüm, látvány, smink), akárcsak a fő díjaival abszolút befutónak számító Birdman, de Wes Anderson filmje ennél azért jóval többet tudott. Ahogy a Sráckor is alul teljesített, még ha a legjobb női mellékszerelő Oscarját Patricia Arquette kapta meg. Ám a 12 éven át készített filmjével Richard Linklater filmtörténetet írt remek minőségben, s ezt a tényt az Amerikai Filmakadémia tökéletesen észrevétlenül hagyta.
Tény viszont, hogy az idei hollywoodi Oscar-jelölt kínálat rendkívül erős volt. Némi túlzással a legtöbb kategóriában nyugodtan oda lehetett volna adni bármelyik jelöltnek a díjat. Kivétel éppen a legnagyobb vesztes, a hat jelöléssel ringbe szálló Amerikai mesterlövész, amely művészi és gondolati teljesítményét tekintve is teljesen megérdemelten maradt ki a szórásból. Nem is ejtünk könnyet érte, hogy mindössze egyetlen technikai elismeréssel (hangvágás) kellett távoznia.
Ami azt is jelenti, hogy szegény Bradley Cooper a gyilkolást élvező iraki háborús veterán szerepéért ugyan a harmadik jelölését kapta, ráadásul egymást követő három éven át, de a színészi díjtól idén is elesett. A film, mint ismeretes, hazájában is óriási vitát váltott ki, de hazafiassága erősen macskakörömbe tehető innen nézve is, arról nem is beszélve, hogy Clint Eastwood filmalkotói élessége messze elmarad például a Levelek Ivo Dzsimából című, saját háborús filmjétől. Látványos gesztus volt, hogy az alkotók a gálára elvitték az igazi mesterlövész özvegyét, Tara Kyle-t is, de a megdicsőülés elmaradt.
Viszont Alejandro Gonzalez Inarritu a mennybe ment, mert a Birdman nem csak a legjobb film díját vitte el, hanem Oscart szerzett a nagynevű mexikóinak rendezőként és forgatókönyvíróként is. Inarritu legutóbb a Bábelért kapott így dupla alkotói jelölést, de a két szobrot most először vette át. És bár a rendezői díjra olyanok között lett befutó, mint Wes Anderson és Richard Linclater, akik között nyugodtan háromfelé lehetett volna fűrészelni a kis Oscart, de igazat kell adnunk az ugyancsak mexikói operatőrének, Emmanuel Lubetzkinek, aki a film fényképzéséért megint kapott egy Oscart (tavaly a Gravitációért vitt haza egyet), és aki lelkes köszönőbeszédében lezsenizte Inarritut.
Az is, és valószínűleg azzal a filmnyelvi merészséggel is kábította el idén az Akadémiát, hogy egyetlen hosszú és hatalmas beállításban játszatta-fotografáltatta le a filmjét. Melynek szakadatlan beállítását csak a digitális trükkök szakították meg, tán egyszer-kétszer. Michael Keaton ezért a szokatlan filmes melóért is érezhette magát kisemmizettnek, hogy orra elől egy ifjú vitte el a színészi Oscart. Ám ebben a kategóriában is nyugodtan jöhetett volna a fűrész megosztani a minden színész álmát jelentő szobrot, legalább kétfelé.
Mert a Kódjátszma zsenijét alakító remek Benedict Cumbarbatch nem kapta meg, A mindenség elmélete zsenijét játszó remek Eddie Redmayne megkapta az Oscart. És nem csak azért, mert Hollywood imádja a valamilyen látványos betegségben szenvedő hősök színészi megjelenítéseit, hanem mert az ifjú angol a lebénult Stephen Hawking asztrofizikus összetett alakját egy béna testtel, de a szemének rendkívüli kifejező erejével volt képes teljesen és méltósággal elénk hozni. Élt és beszélt a nézése.
És végre: Oscart kapott Julianne Moore! Ez már az ötödik jelölése volt, Cannes, Velence, Berlin már odaadta neki a maga díjait, és lám, lám, egy Alzheimer-kórban szenvedő nyelvészprofesszornőnek kellett jönnie ahhoz a Still Alice című filmben, hogy az Akadémia díjazza a lassú leépülést megmutató színésznő mindig is látható kivételes képességét.
A színészi mellékszerepek nagy győztese J.K. Simmons, aki tévéfilmek és jelentéktelen szerepek után, 60 éves korára végre megmutathatta, milyen irtózatos kifejező erő munkál benne, ha kap hozzá szerepet. A Whiplashben kapott, és bár Edward Norton jelölése az Inarritu-filmből óriási versenykihívást jelentett a kategóriában, Simmonsé lett a díj, és ez az Oscar az egyik nagy büszkesége lehet az idei gálának. (Aki még nem látta a filmet, viszont kíváncsi egy rendkívüli figura rendkívüli életre keltésére, annak kihagyhatatlan.)
A 87. díjkiosztó tán legmellbevágóbb pillanatait egy angol író szerezte: Graham Moore vette át az adaptált forgatókönyv kategória Oscarját a második világháborúban a németek kódját megfejtő, tragikus sorsú zseniről szóló Kódjátszma című filmért. Hollywood hírességei állva tapsolták meg, amikor a homoszexualitása miatt öngyilkosságba kergetett Alan Turing kódfejtő emléke előtt tisztelegve az író saját fiatalkori öngyilkossági kísérletét említette, mert úgy érezte, hogy más.
A Sráckor semmibevételét egy szépségtapasz enyhítette, Patricia Arquette a film mellékszereplőjeként megkapta élete első Oscar-díját, és nagyon rokonszenvesen a női egyenjogúságról tartotta fontosnak néhány megjegyzését elmondani. Ahogy a legjobb dal díjazottjai, Common és John Legend, amikor a Selma című film Glory című daláért vették át az Oscart, fontosnak tartották elmondani, hogy ma több fekete férfi ül Amerika börtöneiben, mint ahányan voltak összesen a rabszolgák.
Teljesen a nagykönyv jött be az idegen nyelvű filmek díjazásában: a lengyel Ida lett a legjobb ebben a kategóriában a szavazók szerint. Az Angliában dolgozó Pawel Pawlikowdki első lengyel nyelvű rendezése a holokauszt témához nyúl vissza a 60-as évekbeli történettel, és eddig Európában minden lehetséges díjat megnyert. Hollywoodban olyan erős filmeket hagyott maga mögött, mint az oroszok Leviatan, vagy az észtek Mandarinok című filmje.
Mindkettő díjra érett, s témájukban ugyancsak fájdalmas társadalmi-politikai kérdéseket boncolnak őszinte, igaz filmes eszközökkel. Az Ida egyébként a tizedik lengyel film, amely jelölést kapott a végső megmérettetésre, de az első, amely Oscarral távozik. Az erős mezőnyből a dokumentumfilmek díját az Edward Snowdenről készült száztizennégy perces német-amerikai film nyerte, a legjobb animációs játékfilm pedig a Hős6os lett. A díjazottak közül több ma is fut a mozijainkban, indulhatunk kicsit kiereszteni.
Fotó: Europress Getty Images/ Kevin Winter