Fidesz;Rogán Antal;Vasárnapi zárva tartás;

Fotó: Vajda József

- Pasák és vezírek

Úgy látom, mintha Rogán Antal most végképp elvesztette volna az ítélőképességét, de mint politikus soha nem rendelkezett az általam elvárt etikai érzékenységgel és értékrenddel sem. Pártkatona. A klasszikus katona, akinek a feje nem arra van, hogy gondolkodjon, hanem arra, hogy sapka legyen rajta. Az ő esetében fideszes végrehajtói sapka.

A nacionalista maszlagot kínáló Pasa parki politikus a közelmúltban a magyar embereknek "menedzsment" tervről kezdett beszélni. Ezzel próbálja terelni a figyelmet az ország megvédését szolgáló akciótervéről, s közben tudományosan, technokratásan hangzó, ám a hanyatló nyugattól kölcsönvett kifejezéssel "menedzsment" tervről okoskodik. Miért "menedzsment" a terv? Mert a vezetőknek, a "menedzsmentnek" a terve? Vagy talán alapvetően a "menedzsment" helyzetén változtatni kívánó terv? Vagy esetleg a "menedzsment" szó az irányításra utalna? Akárhogyan is van, az bizony nagyon is valószínű, hogy a Pasa típusú parkokban lakó új menedzserek számára csak jót hozhat a terv.

Kizsákmányolók és rabszolgatartók

De amit itt szóvá teszek, az nem ez. A közgazdasági végzettségű, egyetemi demonstrátori múlttal is rendelkező Rogán a legprimitívebb demagógiát vetette be. Azt mondja, hogy: "Ha már működnek Magyarországon multinacionális vállalatok, amelyek képesek arra, hogy a magyar emberek pénzén előállított nyereséget kivigyék az országból, meg kell vizsgálni, hogy azt miként lehet az országon belül tartani - fejtette ki, hangsúlyozva, hogy nem a termelő, hanem a szolgáltatást végző vagy kereskedelmi cégekre gondol. Ha a magyar emberek pénzén termelnek nyereséget, akkor azt Magyarországon adózzák is le".

Mi az, hogy a "magyar emberek pénzén előállított nyereség"? Hát nem a külföldi cégek fektették itt be 80 milliárd euró, vagy 100 milliárd dollár értékben a saját pénzüket a magyar gazdaságba? Hát nem ők rakták be az alaptőkét? Nem ők fizetik a bért a magyar emberek közül kikerülő helyi alkalmazottaiknak? Nem ők fizetik a különféle bérjárulékokat és adókat, amelyek helyességét Vida Ildikó kollégái rendszeresen ellenőrzik? Nem ők adnak munkát számos magyarországi beszállítónak és azok alkalmazottainak? És a beszállításokért vajon nem a saját tőkéjükkel, fejlesztési erőfeszítéseikkel működtetett cégeik bevételéből fizetnek? Ráadásul a legnagyobb külföldi szolgáltatók évek óta lényegesen magasabb adókulcs alapján fizetnek adót, mint más külföldi és belföldi tulajdonú cégek.

Vagy végiggondoltan is úgy találja Rogán, hogy a magyar embereket kizsákmányolják a multi munkáltatók, akik munkát és bért adnak nekik? De akkor hogy van az, hogy állítólag a multiknál átlagban magasabbak a bérek, mint a hazai tulajdonú vállalkozásokban? Mészáros Lőrinc polgármester és vállalkozó, top menedzser nem állami bérét nem vettem figyelembe, mert arról nincs semmi információm, és nem is érdekel, viszont őt osztalékfelvételi korlátozások nem érintik. Ezért még egyszer adódik a kérdés: mire gondol Rogán, amikor a "magyar emberek pénzén előállított nyereségről" beszél?

Úgy tűnik, a frakcióvezető kimondatlanul, de félreérthetetlenül azt állítja, hogy a vállalkozási szférában az alkalmazottat a munkáltató mindig kizsákmányolja. De van néhány megszorítás a részéről: csak a külföldi munkáltatókról mondja azt, hogy nyereségüket a magyar emberek pénzén állították elő, de a külföldiek közül is csak a nem termelő cégekre. Rogán úr éles szemű megfigyelő, mert olyasmit vett észre, amit eddig más még nem! Nevezetesen a külföldi tulajdonú termelőcégek, illetve a külföldi tulajdonú szolgáltató és kereskedelmi cégek profitjának természete - Rogán szerint - alapvetően eltér: az egyikben benne van a magyar emberek pénze, a másikban nincs! Ehhez a Rogánomicshoz (Rogán-közgazdaságtanhoz), annak intellektuális alapvetéséhez, következetességéhez nincs mit mondani.

Az ördögi multik

A Tesco, az Auchan, de mások is a semmiből kezdték itt a munkát a saját pénzükön. Voltak cégek, amelyek megvettek valamit - a saját pénzükön -, ami nem, vagy nem kielégítően működött, azt feljavították, de ezekben az estekben a hazai eladó (magánszemélyek, állam, önkormányzat) döntött arról, hogy a cégét eladja vagy sem. Arról is ő döntött, hogy kinek.

Ha meglévő, vagy saját maga által alapított céget kezdett működtetni a multi, akkor is jellemzően az történt, hogy az itteni leányvállalatát fejlesztette, értékesítését növelte, új technológiákat és új szakmai kultúrát honosított meg, munkát adott a magyar embereknek, számos magyar embert szakmai oktatásban részesített, nem egyszer, ismétlődően, nemcsak Magyarországon, hanem akár külföldön is. Tény: a multik egy része meghatározott időre adókedvezményeket kapott, esetenként évekre, akár tíz esztendőre is. Ezt nem volt kötelező nyújtani, de verseny volt akkoriban (is): a multiknak a lengyelek, a csehek, a szlovákok, a románok, a bolgárok is különféle kedvezményeket kínáltak. A multi odament, ahol pénzügyileg, gazdaságilag, logisztikailag, politikailag, jogbiztonságilag a legkedvezőbb feltételeket látta.

Ha nem hozzánk jönnek akkoriban a külföldi cégek, akkor talán még mindig kézzel mancsolt zsemlét, kiflit, kenyeret, parizert rak az eladók egy része a zacskóba, papírba. Nem lettek volna sokáig sőt éjjel-nappal és a hét minden napján - nyitva tartó üzletek, bizonyíthatóan a legolcsóbb eladási árakkal. (Most visszalépünk, korlátozzuk a nyitva tartást, vasárnap pedig megtiltjuk.) És ha akkor nem jönnek a külföldi befektetők, a magyar emberek közül még többen nem találtak volna munkát.

Szóval verseny folyt a multikért. Mert stabil foglakoztatást akartak biztosítani a kormányok állampolgáraiknak. Az induláskori kedvezményekért cserébe a multiknak bizonyos számon kérhető vállalásokat kellett tenniük. És vállalták az idegen környezetbeli új beruházással, befektetéssel együtt járó vállalkozói kockázatokat is. Ez így természetes, mindig van kockázat, amit a vállalkozónak vállalnia kell. Mindig vannak váratlan, előre nem látható dolgok.

Például azt senki nem láthatta előre, hogy egy Orbán Viktor nevű magyar ember a 21. században, saját korábbi nézeteit feladva, a nacionalista-populista-etatista politikusok körét fogja növelni, és az Európai Unión és a NATO-n belüli "szabadságharcok" útján akarja megvédeni a magyar embereket a brüsszeli birodalmi központtól, az "új gyarmatosítóktól", a rágalmazó külföldi diplomatáktól, ja és az egyik legfélelmetesebb kolonizátortól, a Tescotól és hasonszőrű társaitól.

A Tesco-fóbia okai

A Tesco és társainak ügyében talán az is számít, hogy vannak hazai érdekcsoportok - értsd: lehetnek olyan magyar emberek, akik a tescók helyébe akarnak lépni. Ez egyszer még talán sokba fog kerülni a magyar emberek többségének, de feltehetően csak lesz egy olyan legalább pirinyó fogyasztói kisebbségi kör is közöttük, akik nagyon fogják élvezni a tulajdonváltozásokkal járó új viszonyokat. Ami nekünk marad az annyi, hogy nekik a készülőben lévő szerencséjükhöz a legjobbakat kívánjuk! Higgyék el, nem irigykedünk. Meg azt is gondoljuk, hogy a télre mindig tavasz jön, és egyszer mindig bekövetkezik, hogy elolvad a hó és láthatóvá válik, hogy a fűben és erdőben ki, mit hagyott hátra. Erre vonatkozóan tőlünk keletre mulatságos közmondások is léteznek.

A Rogán-féle Fidesz-közgazdaságtanban és -pénzügytanban tehát nemzeti különbség van a termelők és szolgáltatók nyereségének komponensei között. Ezek szerint a külföldi termelő cégeknek, szemben a szolgáltatókkal-kereskedőkkel, legalábbis egyelőre nem kell azzal számolniuk, hogy a nyereségükre vonatkozóan kiviteli korlátozást tervezne bevezettetni Rogán úr, vagy valamely más befolyásos párttársa. Ez talán annak is köszönhető, hogy ha az Audi magyarországi leányát kinézné magának egy tisztességesen meggazdagodott magyar pék vagy gázszerelő nagyvállalkozó, akkor nem biztos, hogy az Audi, vagy a Suzuki kivonulása után kelendőek lennének az új járművek, amelyeket már az új hazai tulajdonos irányítása mellett gyártanának, és mondjuk a tulaj neve után Mészáros vagy Teleki márkanéven mutatnának be a genfi autószalonban és a dealerek kiállító termeiben. Bár ki tudja? A termék- és gyártástechnológia kérdéséről most nem szólók, mert azt gondolom, hogy az unortodox megoldások hazai hívei számára semmi sem lehetetlen.

Rogán Antal láthatóan vagy nincs tisztában, vagy nem akar tisztában lenni a külföldi befektetők bizalma estleges elvesztésének a következményeivel. Veszélyes szerencsejátékot folytatnak azok, akik a kiszámíthatatlan gazdaságpolitika és az ötletszerűen bármikor változtatható belső jogi szabályozás híveiként újabb és újabb kísérletet tesznek a magyarországi befektetői környezet dzsungellé változtatására. Előfordulhat, hogy egyszer csak a befektetők számára az, ami most esetleg kiszámíthatatlannak látszik, hirtelen nagyon is kiszámíthatóvá válik és esetleg arra a következtetésre, stratégiai döntésre jutnak, hogy itt visszafejleszteni, innen előbb-utóbb levonulni kell.

Veszélyben a jogállamiság?

A Fidesz néhány ismert személyisége, köztük még közgazdasági egyetemi abszolutóriummal is (diplomával nem) rendelkező és a világ különféle sarkaiban meglévő angolszász kultúrterületek után érdeklődést tanúsító politikus is azzal mutatkozott be 2010 késő tavaszán, a fideszes kormány hatalomra lépése után, hogy görögországi méretű kockázatokról kezdett károgni Magyarország pénzügyi helyzetével kapcsolatban. Ugyan érvényben és "használatban" volt már az IMF-fel, az EU-val és a Világbankkal megkötött megállapodás, amely 15 milliárd eurót bocsátott a rendelkezésünkre, s az ország külső adóssága sem közelítette meg a görögökéhez hasonlóan az éves GDP 100, 150 vagy 200 százalékát, s nem volt pánik a piacokon Magyarország pozíciójának tekintetében, mégis elkezdődött a magamutogatás, a megmentő szerepbe helyezés, a riogatás, a hazudozás.

Akkor egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek, hogy akadtak politikusok, akik arra merték adni a fejüket, hogy rendkívül kockázatos folyamatok beindulását előidézhető ostoba kijelentéseket tegyenek.

A jogállamiságot, a jogi környezet és a törvényesség kiszámíthatóságát újabb fenyegetés éri. Több mint negyedszázada Magyarországon törvénybe foglalták - és ezt tiszteltben tartották utána is az egymást követő törvényhozások -, hogy azok a külföldi befektetők, amelyek nem spekulatív jelleggel, hanem gazdasági tevékenység folytatására, úgynevezett működő tőke beruházásokat hoznak hozzánk, bizonyos alapvető garanciákat kaptak arra az esetre, ha a befektetett tőkéjük esetleg képződő nyereségét, az abból származó osztalékot tulajdonosaik kivihessék az országból. Természetesen szigorú jogszabályokkal körülbástyázott módon.

Az ország védelme miatt szükségesnek mondott és készülő tervezett Fidesz-akciók, már amit eddig hallani lehetett róluk, egyre aggasztóbban hangzanak. Ideje lenne észhez térni mindenkinek.

Néhány napja a budapesti Román Kulturális Intézetben jártam, hogy bemutassam Farkas Jenő barátom még egy évtizede megjelent (és most román fordításban is olvasható) XIII+I Párbeszéd című interjúkötetét, amely magyar és román írástudókkal készült beszélgetéseit adja közre.