Szeretem a filmeket, bár a modern filmgyártásban sok az ismétlődés és a közhely. Ezek egyike, hogy a főszereplő valamilyen szerencsétlenség következtében elfelejti, valójában ki is ő. Minden, ami a múltban történt vele, homályossá válik. Ilyesmire gondolhat a kíváncsi olvasó, amikor az Éghajlat Könyvkiadó Mi történt velünk című újdonságát forgatja. Kovács Lajos Péter beszélget Bihari Mihállyal, Kósa Ferenccel és Pozsgay Imrével a hazánk történelmében fontos, 1987 és 2014 között felmerült „sorskérdésekről”.
A legérdekesebb a Pozsgay Imrével készült interjú, hiszen ő valóban a politika első vonalának szereplőjeként személyes közelségben láthatta a Kádár-rendszer alakítóit, véleményt formálhatott róluk, s tapasztalatokat szerezhetett a rendszer mechanizmusáról, melynek mozgatója Kádár János volt. A beszélgetés során Pozsgay elmondja, mekkora csalódást jelentett számára, amikor a Nagy Imréről készített iratanyagból megtudta, hogy a halálos ítélet indokát Nyers Rezső vetette föl egy bizalmas értekezleten. Arról azonban nem beszélt, hogy Nyers Rezső hivatkozhatott a forradalom után született, azt bemocskoló cikkek szerzőire és Nagy Imrét sárba tipró jellemzésére. Az egyik ilyen cikk szerzője – Pozsgay Imre - néhány otromba mondatát Vásárhelyi Mária idézte az Élet és Irodalom 8-án megjelent - páratlan oldalán Így gondozd címmel.
Pozsgay Imre cikke megírása idején az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemének igazgatójaként tevékenykedett. Nem sokkal a forradalom vérbe fojtása után, 1957. december 15-én a többi között ezeket írta a Petőfi Népében: „Az ellenforradalmi porhintést elősegítették a párton belüli árulók és revizionisták is. A ’Nemzeti Forradalom’ olyan nevezetes renegátot sorolhatott ’vezetői’ közé, mint Nagy Imre, akinek szellemi képességeit ugyan csak egy adóvégrehajtó karrierjéhez szabták, de jellemtelensége biztosította, hogy miniszterelnök legyen a legdühöngőbb fehérterror napjaiban.”
További idézeteket is érdemes volna választani Vásárhelyi Mária nyomán, de alighanem fölösleges. Talán érdemes lett volna a beszélgetés során erről a cikkéről is szólnia Pozsgay Imrének, aki – tényleg ő? – utóbb „népfelkelésnek” nevezte az 56-os eseményeket. „Hiába, sokat fejlődött a világ!” – írta 57-es cikkében. Valóban sokat. A világ is, Pozsgay Imre is. Sokan, akik a rendszerváltás után köztársasági elnökké tették volna, nem is éltek e gyalázatos cikk megjelenésekor. Antall József azonban élt és emlékezett. A könyv egyik emlékezője szerint Antall kiszorította Pozsgayt. Vajon miért?...
