Talán nem tévedés: az országgyűlési képviselők tekintélyes része jogvégzett. Erre mutat, hogy a különféle mutyizásokat, korrupciós ügyeket bravúrosan körülbástyázták, szerény keresetüket pedig ügyvédi irodájuk milliós bevételeivel növelik. Mégsem ártana, ha ismereteik felfrissítése végett pótvizsgát tennének. Különösképp azért volna ez mindnyájuk érdeke, hogy ne szülessenek olyan rendeletek, melyek megszületése után Lázár Jánosnak viharsebesen kell Brüsszelbe repülve visszavonásukat megígérnie. Egy valódi jogásznak arca égne a szégyentől, ha ilyen ostoba kitalációkhoz adná a nevét és képviselői jóváhagyását. Mindnyájuk érdeke volna, ha ezek az állítólag jogot végzett urak és hölgyek gondolkodnának egy kicsit, mielőtt esztelenül nyomogatják a gombokat. Nemcsak magukat teszik nevetségessé, hanem egész Magyarországot is, ahol a jog területén balkáni (vagy rosszabb) állapotok uralkodnak. Nagyon hasonlítanak a Tanár úr kérem stréber Steinmannjához, aki a tanár úr bizalmasa, kitűnő feladatmegoldója volt. Igaz, Steinmann jól oldotta meg a példát, amelyet a mai steinmannok folyton elfuserálnak. Még szerencse, ha irodáikban hozzáértő jogászok tevékenykednek. Egyébként akadnak bőven, akiket érdemes volna újra levizsgáztatni szakmájuk ismeretéből. Oktatásszervezésből megbukott a szigorú Hoffmann Rózsa, aki milliárdos kárt okozott a Klebelsberg központ erőltetésével, amelynek működéséről utóbb be kellett látnia, hogy maga a csőd. Kíváncsi volnék, mit mondana, ha még mindig funkcionárius volna. Arra is, bocsánatot kért-e Pokorni Zoltántól, aki idejében figyelmeztette, hogy valami nem stimmel, akkor azonban gőgösen visszautasította kifogásait. Igaz, ebben társai is voltak szép számmal. Ami pedig az egészségügyben folyik előre-hátra, kabarénak volna nevezhető, ha nem a betegek bőrére menne a vásár. Annak jelzése, hogy hazánkban sok egyéb mellett a lelkiismeret illegitim működik.