Az Operaház közli: A zenekar tagjainak szerződésszegése miatt az Operaház további rendelkezésig nem tart előadást. A hirdetett előadásokra előre váltott jegyek árát a jegypénztárak a rendes nappal pénztári órákban visszafizetik.
Ez a pársoros híradás tehát, tudtunkra adja, hogy Klebelsberg kultuszminiszter úr a napok óta vajúdó kérdés legkényelmesebb megoldását választotta: kidobta a nagyobb darab kenyeret kívánó zenészeket és elrendelte a színház bezárását. Ürügy: a zenekar tagjai szerződésszegést követtek el — amint ez föntebb olvasható.
Nálunk, Magyarországon általában így próbálják az ilyen kérdéseket megoldani. Amint az eset mutatja, a kultuszminiszter úr sem tudta magát a kapitalista mentalitástól függetleníteni és tekintet nélkül a kérdés kulturális vonatkozásaira, a legridegebb tőkés észjárással nyúlt hozzá.
Napok óta foglalkoztunk a kérdéssel és ismételtem hangsúlyoztuk, hogy a zenekar tagjainak követeléseikben igazuk van és így nem szabad őket fenyegetésekkel terrorizálná, hanem mindent meg kell tenni, hogy a kérdés európai módon oldassék meg, meg kell adni a zenészeiknek mindazt, ami megadható és biztosítani az Operaház zavartalan működését. Úgy látszik azonban, hogy ez esetben nem vált be az a közmondás, amely szerint, akinek az isten hivatalt ád, annak észt is ád hozzá.
A miniszteri állás mindenesetre több bölcsességet követel, mint amennyit a kultuszminiszter ez esetben elárult. Így kapitalista vállalkozók szoktak eljárni, akik cselekedeteikért csak önmaguknak felelősek. A kultuszminiszter úr azonban nemcsak önmagának felelős, de felelősséggel tartozik az országnak is, mert az Operaház működése vagy szünetelése mégsem magánügy, de semmiképpen a kultuszminiszter úr privátügye. És éppen ezért akarjuk hinni, hogy a miniszter úr az elkövetett hibát helyrehozza és revideálja elhatározását.
Népszava 1925. február 14.