Úgy látszik, a szimatom nem csal meg. Az útdíjjal kapcsolatban írt egyik hozzászólásomban felvetettem annak a lehetőségét, hogy a kormány ki fogja terjeszteni az útdíj fizetési kötelezettséget minden rendű és rangú útra tekintet nélkül arra, hogy fő- vagy mellékútról van e szó. "Ha lúd, legyen kövér" című jegyzetük tartalma is arra utal, hogy jóslatom hamarabb beteljesedik, mint ahogy gondoltam volna. Ha ez az elképzelés tényleg valósággá válik, akkor az autósok vegzálása nem ér egyhamar véget, és nem lesz hová menekülniük. A kormány pénzéhsége a közeljövőben sem lesz bizonyára kisebb mértékű, mint jelenleg.
Egy korábbi cikkükben említették azt a gyalázatot, hogy az egyik vidéki polgármester a "városkép védelmében" nem adta meg a területfoglalási engedélyt, hogy az éhező nyomorultaknak emberbaráti szeretetből ingyen ebédet oszthassanak. Ennél nagyobb cinizmust, lelketlenséget keveset tudok elképzelni és - bár a Horthy-rendszert sosem kedveltem -, meg kell vallanom, hogy ebben a vonatkozásban az egykori kormányzó becsületesebben járt el, mint késői utódai, a jelenlegi urak. Ugyanis Horthy sosem állította, hogy rendszere demokratikus és a létező világok legjobbika lenne. Ugyanakkor közismert, hogy a főváros kiemelt pontjain az úrhölgyek nyilvános gyűjtéseket tartottak a szegények részére és híres volt a Róbert bácsi népkonyhája, amelyről számtalan egykorú fotó maradt fenn a mai nemzedék számára.
