Egy titokzatos ismeretlen ember vette át, és forgatta meg ügyfelei pénzét munkahelyén, a Generali biztosítónál – állította a bíróságon H-né P. Mónika. Az illetőt nem nevezte meg, mondván, nincsenek bizonyítékai ellene. Azt is állította, hogy az extra kamatozású befektetésekért az évek során semmiféle juttatásban nem részesült. Épp ellenkezőleg: ügyfeleinek saját pénzén rendszeresen bevásárolt, nekik szendvicseket vitt, egyeseket taxival fuvarozott. Sőt, ha nem volt elég a befektetőnek a kifizetett kamat, saját jövedelméből pótolta azt.
A bírósági tárgyaláson – kis túlzással – többször hangzott el a Népszava neve, mint a vádlotté. H-né szerint szinte lapunk „rágalomhadjárata” „bosszúja” állította őt a vádlottak padjára. (Valójában a büntetőeljárás megindítása után robbantotta ki lapunk a főügyész barátnőjének botrányát.)
Mint elsőként megírtuk, a nő a Generali ügynökeként, a cég nyugtatömbjével, illetve más nyomtatványai segítségével extra befektetési lehetőségeket kínált a vele gyakran baráti kapcsolatban lévő korábbi ügyfeleinek. Vallomása szerint azért használta a cég nyugtáját, mert épp nem volt más, amivel igazolhatta volna a pénz átvételét. Egyébként a Generalinak semmi köze nem volt az ügyletekhez. Utóbbit később egy másik vallomása cáfolta. A művelet leginkább a piramisjátékra emlékeztetett – utalt rá a bíró -, azonban legális pénzintézeti háttér látszatával.
A tárgyaláson a tanácselnök felhívta a vádlott figyelmét, hogy az „ismeretlen befektető főnök” emlegetésével tiltott pénzügyi tevékenységgel, sőt, pénzmosással vádolhatja hamisan korábbi munkaadóját, illetve vallomása más részeiben ügyfeleit is. H-né, azonban kitartott amellett, hogy a Generali „fekete befektetésekkel” keresett pénzt neki, és ügyfeleinek. Annak ellenére tette ezt, hogy a tanácselnök jelezte: emiatt újabb eljárások indulhatnak ellene.
A nő azt is állítja, hogy – bár a gazdasági világválság idején is 20-40 százalékos, sőt volt, akinek 400 százalékos(!) évi hozamokat fizetett, minden a legnagyobb rendben volt – a fukusimai atombaleset miatt nem tudta tovább folyósítani az összegeket. A titokzatos idegen ugyanis osztrák üzletembereken keresztül japán részvényekbe fektetett be, melyek elértéktelenedtek. (A következő tárgyalásra a bíró a Nikkei index alakulásáról szóló kimutatást ígért ennek megvizsgálása céljából.) Emiatt H-né – saját szavai szerint - befektetői kifizetésére felélte saját tartalékait, sőt, a nála letétbe helyezett összegeket is, végül pedig becsődölt. De mégsem emiatt, hanem a Népszava „hangulatkeltő” cikkei miatt került rossz helyzetbe – utalt rá, némiképp érthetetlenül.
A bíróság előtt azt is beismerte, hogy okirathamisítást követett el, amikor egy ügyfele felesége helyett írt alá meghatalmazást, hogy a válófélben lévő asszony meg ne tudja az általa intézett, és saját számlájára utalt pénzmozgást. Ez a pénz is eltűnt.
A vádirat szerint H-né Keresztes főügyészt is megkárosította, ámbár ennek valóságtartalma nem teljesen világos. A nő – bírói kérdésre tett - vallomása szerint nem voltak élettársak, csak barátok. A főügyész pedig azért adta neki a mintegy 2,5 millió forintot, hogy azt Keresztes OTP számlájáról a nő MKB-betétjére utalják, mert az pár százalékkal magasabban kamatozott. Arról nem esett szó, hogy a főügyész éppen akkor miért nem a „szuper hozamú” befektetést választotta H-né igen népszerű portfóliójából. Ha mégis ezt tette volna, arról a peranyagban nincs említés.
Kiderült az is, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság legalább két munkatársa is befektetett – és bukott - H-nénál. (Az asszony fia akkor épp ott volt gazdaságvédelmi nyomozó. A vizsgálatot épp ezért helyezték át a Pest megyei főkapitányságra.) A Népszava korábban írt arról, hogy feltehető: fia, és „élettársa” közreműködése révén más rendőri és ügyészségi dolgozók is befizethettek a „pilótajátékba”. A vádirat szerint azonban további ilyen sértettek nem jelentkeztek.
A bírósági eljárás további szakaszában a kárvallottakat, tanúkat hallgatják meg. Közöttük Keresztes Imre főügyészt is, aki H- né szerint az ügy kirobbanása óta már nem a barátja.
