Bethlen és Gömbös megint napirenden vannak. Az egyik egy cáfolattal, a másik egy nyilatkozattal. Rendes körülmények között mind a kettőt néhány sorral lehetne elintézni; tekintve azonban a cáfoló és a nyilatkozó személyét, még inkább a körülményeket, túlságos könnyedség, sőt könnyelműség volna az ügyi mellett néhány sorral elhaladni. Megmondjuk, miről van szó. Gömbös Gyula honvédelmi miniszter Sauerwein francia, újságíróval való beszélgetése során egyebek között a következőket is mondotta:
— Vajon alkalmas-e a mai idő arra, hogy, mint sokan szeretnék, fölélesszük a demokratikus és liberális intézményeket? Ilyen megpróbáltatás közepette egy népnek arra van szüksége, hogy vezessék s nem arra, hogy a tanácsát kérjék. Ma a fegyelemnek kell uralkodnia és erről én gondoskodom!
Ami pedig a Bethlentől származó cáfolatot illeti, az szó szerint a következőképen hangzik:
Egyes prágai lapok azt állították, hogy gróf Bethlen volt magyar miniszterelnök az egységes párt ügyvezető igazgatója, Rubinek előtt azt mondotta volna, hogy „a parlamentáris élet órái meg vannak számlálva". Bethlen állítólag azt is mondta: „Két-három hónapon belül valamennyien katonák leszünk és közeledik már a pillanat, amely eldönti Magyarország sorsát az elkövetkező száz évre."
Gróf Bethlen tegnap szerzett tudomást a prágai lapok cikkeiről és a leghatározottabban kijelenti, hogy ezek az állítások teljesen alaptalanok. Sohasem tett ilyen vagy hasonló kijelentést sem Rubinek, sem mások előtt. Ezeket az állításokat kitalálásoknak tekinti.
Íme, Bethlen és Gömbös így kerültek megint napirendre. Az egyik egy cáfolattal, a másik egy nyilatkozattal.
Ami a cáfolatot illeti, arra nézve azt gondoljuk, hogy az emberek néha a végletekig lojálisak, hitelt adnak a cáfolatnak és eszükben sincs elhinni — az ellenkezőjét. Ha különböző körülményeket veszünk tekintetbe, gróf Bethlen is így járna most a maga cáfolatával. Bár semmiképpen sem szolgált rá, az emberek elhinnék neki, hogy egy szót sem szólt s legföljebb azt tennék meg, hogy némi gyanakvással mennének tovább és hagynák a hátuk mögött az egész ügyet. Napirendre nyomult azonban Gömbös miniszter úr is, a magyar kormánynak ez idő szerint még cselekvő tagja s noha eltelt már huszonnégy óra nyilatkozatának közzététele óta, a cáfolat még mindig nem érkezett meg. Hitelesnek kell tehát tekintenünk nyilatkozatát, úgy, amint megtette.
S mindjárt hozzá kell tennünk, hogy amit Bethlen csak állítólag mondott, azt Gömbös honvédelmi miniszter elég érthetően jelentette ki, mondhatnók: napoleoni pózzal és katonás őszinteséggel. A lecáfolt és a le nem cáfolt nyilatkozat ugyanazt mondja. Aki a demokráciát ilyen egyenesen és nyíltan megtagadja s aki a néptől nem tanácsot akar kérni, hanem vezetésre kötelezettnek deklarálja, az elvetette magától a parlamentarizmus gondolatát, nemcsak a gondolatát, hanem az intézményét is és futólépésben akarja vinni az országot — a nyílt diktatúra felé! Mert aki a néptől nem akar tanácsot kérni, az magától értetődően csak úgy nem kérhet tanácsot tőle, ha félredobja képviseletét, a parlamentet s úgy és akkor cselekszik, ahogy és amikor jónak látja: diktatúrával kormányoz és nem az alkotmányosság eszközeivel.
Népszava 1932. február 9.
