Harper Lee 1960-ban vált az amerikai irodalom sztárjává, ekkor jelent meg a Ne bántsátok a feketerigót! című regénye. Bizton állíthatom, nincs olyan ember, akinek olvasási élményeiben ne jelentene mérföldkövet az ügyvéd Atticus Finch és gyermekeinek, Scoutnak és Jemnek a története, amely a rasszizmus fűtötte Délen játszódik. A semmivel nem rokonítható történetmeséléssel egy olyan mestermű született, amelyet méltán neveznek a „nagy amerikai regénynek.” A szerző hiába kapott meg érte minden elismerést, mégis úgy élte meg a sikert, mintha „fejbe vágták volna.” Saját könyvet többé nem adott ki, viszont köztudott, hogy segítette barátját, Truman Capote-t a Hidegvérrel regényhez szükséges adatgyűjtésben.
Az elmúlt ötvenöt év alkotói válságnak vélt időszaka azonban nem telt tétlenül, Harper Lee kiadója a napokban bejelentette, hogy előkerült a szerző másik könyve, amely a Ne bántsátok a feketerigót! hőseinek további történetét követi figyelemmel. A gyermekfejjel megismert Scout ebben a műben már felnőtt, New Yorkból tér vissza Maycombba, hogy megöregedett apjával lehessen. A Go Set a Watchman címet viselő regény egyébként előbb született, mint a Ne bántsátok a feketerigót!, de annak idején a kiadók könnyebben eladhatónak véltek egy olyan történetet, amelyet gyermeki őszinteséggel mesélnek el. A kézirat július 14-én jelenik meg, azonban akármekkora siker lesz, Lee főművének több mint 40 milliós eladását biztosan nem tudja túlszárnyalni.
Remélem, hogy a most 88 éves Harper Lee, akit a közvélemény reflektorfénytől visszavonult undok nőnek könyvelt el, játszi könnyedséggel képes bizonyítani rosszakaróinak, hogy több „egypatronos” írónál. Életének elkerülhetetlen alkonyán jött el az idő a nagy mű árnyékából való kitörésre.
