Nem kétséges, hogy Angela Merkel magyarországi látogatására Orbán Viktornak feltétlenül szüksége volt; ez a pozitív politikai gesztus nemcsak régóta rossz nyugati reputációjára, hanem romló belföldi megítélésére is ráfért. Erősíthette azt a látszatot, hogy az - úgymond - felhőtlen német kapcsolat védelmet nyújt az európai és amerikai kritikákkal szemben. Csakhogy ehhez a miniszterelnöknek egy minden kétséget kizáróan sikeres, lehetőleg a tárgyaló felek teljes egyetértését tükröző diplomáciai esemény képét kellett volna produkálnia.
A mutatvány azonban nem sikerült. A közös sajtótájékoztató szinte tapintható légköre mégis meglehetősen árulkodó volt: Orbán idegesen és sértetten, Merkel kimérten viselkedett; minden jel arra utalt, hogy viszonyuk feszült, és alighanem egyikük sem elégedett a másikkal. Mindezt visszatükrözték a világsajtó tudósításai is, amelyek nem mulasztották el kiemelni a demokrácia értelmezéséről kipattant rövid, de annál megdöbbentőbb szóváltást.
Ezért a kormányzati korifeusokra irgalmatlanul nehéz feladat hárult: mindennek ellenére meg kellett próbálniuk azt az illúziót kelteni a közvéleményben, hogy a két kormányfő igenis termékeny eszmecserét folytatott egymással, hogy osztoztak a közös nézeteik okozta örömben, és – ahogy azt Lázár János megállapította – másként csak „a német és amerikai baloldali sajtó” értékeli a találkozót. Holott ez persze egyáltalán nem igaz; még a legkülönfélébb orgánumok is egymáshoz igencsak hasonló, erős fenntartásokat fogalmaztak meg.
A sikersztori tehát sehogyan sem akart összeállni. És akkor némely ismeretlen kommunikátorok megkísérelték „kiszivárogtatni”, hogy a Merkel-látogatás alkalmával megállapodás született egy sor, a közeljövőben esedékes jelentékeny német beruházásról. Az internetes portálok egyikének értesülése szerint új gyárat épít Kecskeméten a Mercedes, mi több, megjelenik Magyarországon a BMW is - és mint hab a tortán, a Siemens részt vesz a paksi atomerőmű tervezett bővítésében. Furcsa volt ugyan, vajon a tárgyalópartnerek miért nem a bevett szokásoknak megfelelően, közös közleményben hozták nyilvánosságra ezeket a nagy horderejű döntéseket, de a kiszivárogtatott hírt így is átvették a hazai médiumok. Nyilván abból a megfontolásból, hogy ha az nem hivatalos helyről származna, kormányzati körökből rögvest cáfolták volna.
Csakhogy erre nem került sor. Ám szerda délelőtt előbb a Daimler Benz és a BMV határozottan kinyilvánította, hogy nem áll szándékában semmiféle gyárépítés, majd délután a Siemens müncheni szóvivője az Inforádió megkeresésére nevezte légből kapottnak, hogy a cégnek köze lehetne a paksi bővítéshez. Igaz ugyan, hogy a konszern magyar leányvállalata úgy nyilatkozott a sajtónak: szívesen kivenné a részét a Paks 2. projektből, de azt nem erősítette meg, hogy erről akárcsak tárgyalnának, nemhogy kontraktus született volna. Vagyis úgy tűnik, nincs valóságalapja annak a mindössze egyetlen napot megélt álhírnek, miszerint Angela Merkel budapesti vizitjének hozadékaként a nevezett német vállalatok új befektetésekről állapodtak meg a magyar kormánnyal..
Mármost csak az a kérdés, vajon kik próbálták manipulálni a közvéleményt egy olyan híreszteléssel, ami alig huszonnégy óra leforgása alatt megdőlt? Senki nem látta át, mekkora blamázs lesz ebből?
Egyetlen, felettébb elkeserítő magyarázat lehetséges. A kormány kommunikátorai rendes praxisuk szerint jártak el: bedobtak egy nyilvánvalóan hamis hírt, amiről persze tudták, hogy gyorsan lelepleződik, de ez most sem zavarta őket. Hiszen jónéhányszor megtették már ugyanezt, cinikusan úgy kalkulálva, hogy a hazugságot mindig többen hallják-olvassák, mint ahányan később a cáfolatról értesülnek. Ami ugyan primitív módszer, de hát ezúttal sem akadt jobb. Mert Angela Merkel valójában nem hozott magával látványos üzleti ajándékokat; s valószínűleg semmi mást sem, csupán figyelmeztetéseket, főként a külpolitikai igazodást illetően. Miután azonban sem a kormányzatnak, sem személyesen Orbán Viktornak nem kell tartania a hivatalos német források indiszkréciójától, a propagandisták észjárása azt diktálta, hogy miután úgyis naponta elmondják, micsoda gazdasági fellendülés van minálunk, hát Merkel ittjárta alkalmából is bátran összetákolhatnak legalább valami, bárha mégoly kérészéletű diadaljelentést.
Csakhogy nem gondolták meg, hogy az ilyesfajta manipuláció milyen kártékony látszatokat teremthet – mégpedig a német partner kárára. Kivált a Siemens hírbehozása kínos, hiszen ha igaznak bizonyulna, hogy a konszern Merkel közvetítésével száll be a paksi üzletbe, az nem kevesebbet jelentene, minthogy a kancelárasszony vizet iszik és bort prédikál. Miközben Budapesten is keményen bírálja Moszkva ukrajnai agresszióját, és a gázellátás diverzifikálására szólítja fel Magyarországot, aközben maga ösztönözné a német hozzájárulást egy olyan orosz stratégiai beruházáshoz, amely éppenséggel beteljesíti a magyar energiafüggőséget?
Ha ez megtörtént volna, akkor mindannyiunkat - a világsajtóval egyetemben - alaposan átvernék. Mégpedig az oroszok és az amerikaiak beleegyezésével; ami nem kevesebbet jelentene, minthogy a németek is benne volnának egy olyan többoldalú háttéralkuban, amiről a nyilvánosság még mit sem sejt.
Persze, minderről csupán feltételes módban beszélünk.