A temető és a családi kripta is a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye tulajdonában van. Bosák Nándor római katolikus püspök, az egyházmegye vezetője elmondta, a lezárt temető régóta az egyházközség nevén van, annak bezárásakor viszont nem született döntés arról, hogy ki legyen a sírkert fenntartója.
Pénz hiányában a sírkertet sem őriztetni, sem karbantartani nem tudja az egyházközség, így azt sem lehet tudni, lesz-e pénz a kripta helyreállítására - mondta Bosák Nándor. Hozzátette, korábban ilyen rongálás nem fordult elő a temetőben. A püspök vélekedése szerint a tulajdonjog átadása nem oldja meg a problémát, mivel az önkormányzatnak sincs forrása a sírkert működtetésére. "A törvény szerint a fenntartásnak a felelőssége hárulna ránk, de ezt általában nem tudja vállalni az egyházközség" - mondta Bosák Nándor.
A megyei rendőr-főkapitányság a rendőrség honlapján azt közölte: bejelentés hiányában a sajtóban megjelent hírekből szereztek tudomást arról, hogy megrongálták a Dessewffy-sírhelyet. Ez alapján a Tiszavasvári Rendőrkapitányság munkatársai csütörtökön helyszíni szemlét tartottak, majd rongálás bűntett gyanújával ismeretlen tettes ellen rendeltek el nyomozást.
Radnainé Fogarasi Katalin, a nemzeti sírkert fölött rendelkezési jogkörrel bíró Nemzeti Örökség Intézetének elnöke elmondta: a feldúlt kripta nem védett, vagyis nem része a nemzeti sírkertnek. Igaz, hogy a Dessewffy család négy tagjának szintén a tiszavasvári temetőben található sírja védett, de azok nem a kriptában helyezkednek el - tette hozzá.
Hangsúlyozta: mint minden kegyeletsértő állapotot, rendkívüli módon sajnálják a történteket, de az intézetnek nincs rendelkezési joga a kripta felett. Azzal kapcsolatban kizárólag az egyháznak van joga intézkedni - közölte. A temető és a családi kripta is a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye tulajdonában van.
A Dessewffy-család egyike az ország legrégibb ősnemzetségeinek. Az ősök Szlavóniában már a XIII. században birtokolták Csernek várát, így akkor a Cserneki nevet viselték; e néven Pál 1447. posegai követ volt. István fordul elő legelőször az okmányokban cserneki D. név alatt 1476. János fia túlélte a törökökkel vívott csatákat, és Slavóniából Felső-Magyarországra költözött.
A családtörténet folytatásai itt olvasható.
