Történt pedig, hogy a közeli napokban fővárosunkban jártak a "kipateroltak". Nem tévedés, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértői azért jöttek el hozzánk, hogy - a tagállamoknál megszokott módon -, éves gyakorisággal elbeszélgessenek kormányzati és nem kormányzati tényezőkkel, mindazokkal, akiknek véleményét mértékadónak tartják. S ha már itt jártak, ahogy az illik, összefoglalták kilenc napos látogatásuk legfontosabb tapasztalatait, mindazt, amit igazgatóságuk elé terjesztenek. A tagállamok többsége ezeken a megállapodásokon elgondolkodik, megfogadja azt.
Magyarország nem ilyen! Nekünk olyan kormányunk van, amely a görcsösen ragaszkodik az unikális unortodox gazdaságpolitikájához, így szemrebbenés nélkül lép ellenkező irányba, mint ahogy azt a sokat próbált nemzetközi pénzügyi szakértők tanácsolnák. A magyar "bankszektor továbbra is nyomás alatt áll" - figyelmeztettek az IMF szakértői, és azt tanácsolták, hogy a kormány állítsa helyre a pénzügyi közvetítőrendszert a középtávú gazdasági növekedés biztosítása érdekében. Ezért - többek között - a bankadó csökkentését javasolták.
A bankadót, pontosabban a pénzügyi szervezetekre kivetett különadót, eleve válságadóként vezette be a kormány. Ugyanakkor azt még a legpesszimistább pénzügyi elemzők sem állítják, hogy Magyarország ez idő szerint a gazdasági válság súlya alatt nyűglődne. Mindez így hangzik a magyar kormányfő értelmezésében: "... amint sikerül Magyarországot arra a pályára állítani, hogy jó reményeink lehessenek a jövőt illetően, és sikerül az országot megmenteni a gazdasági összeomlástól, mert 2010-ben ez volt a tét, utána ezt az adónemet vissza fogjuk vinni arra a szintre, ami Európában ismeretes vagy legalábbis olyan szintre, ami nem ismeretlen Európában. A magyar gazdaság jól teljesít, természetesen még rengeteg munka áll előttünk, ezért föl lehet vetni ésszerű módon, hogy erre a korábbi vállalásunkra a következő években több lépésben, fokozatosan, tervezett módon és kiszámíthatóan visszatérjünk."
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és Rogán Antal frakcióvezető kicsit konkrétabban fogalmazott arról az adóról, amelyet bevezetését követő évben le akartak felezni, majd teljesen megszüntetni. Értelmezésük szerint a legfontosabb előfeltétele, annak hogy a sarcból lecsipegessenek, hogy a bankok a hitelezés megnövelésével járuljanak hozzá a gazdasági növekedéshez.
A bankok szíves örömest hiteleznének, ha a jegybank a maga külön programjával nem ígérne alá a kondícióiknak. A vállalkozások sem zárkóznának el a hitelek elől, ha stabil jövőt sejtenének, és ha nem félnének attól, hogy visszafizetési gondjaik lehetnek. A sokat átkozott bankadó pedig marad.
