Az Európai Unió közös külpolitikája számára minden korábbinál jelentősebb erőpróbát jelentenek az Oroszország elleni szankciók. Hol van már az az időszak, amikor Koszovó elismerése, illetve néhány uniós tagország (Románia, Szlovákia, Spanyolország, Ciprus) általi el nem ismerése jelentette a legnagyobb problémát, s igazolta azt, mennyire nehéz ennyi tagállam érdekeit közös nevezőre hozni.
Az új görög kormány hivatalba lépésével még komolyabb fejtörést okoz Brüsszel számára az uniós külpolitika összehangolása.
Alekszisz Ciprasz, múlt hétfőn beiktatott miniszterelnök már a hivatalba lépését követően egy nappal jelezte, hogy elődjével, Antonisz Szamarasszal szemben gyökeresen más Oroszország-politikát kíván folytatni.
Azonban az a radikalizmus, ahogy az egész témáról beszélt, Brüsszelt is meglepte.
Elhatárolódott ugyanis az uniónak attól a nyilatkozatától, amelyben a szankciók kiterjesztésével fenyegették meg Oroszországot az ukrajnai szakadároknak nyújtott támogatás miatt.
Ciprasz azt közölte, velük senki sem egyeztette a nyilatkozatot, s aggodalmát fejezte ki ennek kapcsán Federica Mogherininek, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének.
Az új miniszterelnök irodájából származó közlemény szerint amennyiben már korábban eljuttatták volna hozzájuk a tervezetet, több megjegyzést fűztek
volna hozzá. Jóllehet az uniós külügyminiszterek tanácskozásán végül egyetlen résztvevő sem vétózta meg az Oroszország elleni szankciók meghosszabbítását, Ciprasz nyilatkozata a jövőre nézve is sokat sejtet: előrevetíti azt, hogy bizonyos kérdésekben, s nem csak külpolitikai témákról van szó, Ciprasz nem teketóriázik, s élhet vétójogával.
Annál is inkább, mert a külügyminiszteri találkozót is óriási viták jellemezték. Nikosz Kociasz külügyminiszter ráadásul a megállapodást saját sikereként próbálta meg eladni. „Mindannyian egyetértettünk abban, hogy el kell kerülni a további büntetőintézkedéseket” – hangoztatta. Vagyis nem azt emelte ki, hogy a szankciókat valójában meghosszabbították.
Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter hamar igyekezett görög kollégája tudtára adni, hogy számára ez a magatartás elfogadhatatlan. Reményét fejezte ki, hogy Görögország a jövőbeni uniós találkozókon tiszteletben tartja az európai egységet, s tartja magát „a politikai játékszabályokhoz.”
A szintén a radikálisok közé sorolt Jannisz Varufakisz pénzügyminiszter blogján úgy foglalt állást, hogy félremagyarázták a görög reakciót az EU Oroszországgal szemben tervezett új szankciói kapcsán. Mint írta, nem a büntetőintézkedésekről van szó, hanem arról, hogy „senki sem kérdezett meg bennünket”. Hozzátette, bár külpolitikai kérdésekben nem ő az illetékes, „a nemzeti szuverenitásunkról, országunk elismeréséről van szó”.
Egymásnak üzengetnek
Az EU és a görög kormány közötti konfrontáció előre sejthető volt, s az aggodalmak még erősebbé váltak az új kormány felállását követően. Nemcsak a külpolitika kapcsán. A kabinetben néhányan különösen vehemensen támadták a hitelmegállapodást. Ez a hevesség a görög tőzsde értékein is tükröződött: a befektetők egyre kevésbé bíznak abban, hogy az athéni kormány megállapodásra jut a hitelezőkkel, ezért aki teheti, kivonja pénzét az országból. A börze napokon át zuhant.
A hitelező trojka, az Európai Unió, az Európai Központi Bank (EKB), valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hármasa számára különösen rossz hír volt az is, hogy néhány tárcavezető már egyenesen a privatizációs folyamat leállításáról beszélt, Ciprasz pedig azt közölte, vissza akarják venni azokat, akiket a megszorítások miatt kellett elbocsátani. Ezek a kijelentések mind azt vetítik előre, hogy Athén a konfrontáció politikáját választhatja.
Ennek nagyon súlyos következményei lehetnek. Ha a görög kormányzat külpolitikai szempontból is különutas politikát kíván folytatni, akkor félő, hogy azokat az országokat is nehezebben tudja majd féken tartani Brüsszel, amelyek eddig több tekintetben is szembementek az Európai Unió irányvonalával.
A Sziriza magatartása rengeteg kérdést vet fel, s ezekre csak a következő hetekben kaphatunk választ. Ugyanakkor a közös uniós külpolitikát tekintve a kilátások már csak azért sem kedvezőek, mert azt már korábban is tudni lehetett, hogy a radikális baloldali párt szoros viszonyt ápol Moszkvával.
Az orosz televízióban az Európai Unió vezető személyiségei közül Milos Zeman mellett Ciprasz volt a kedvenc interjúpartner. Ha a görög válságról volt szó, rendszeresen a Sziriza elnökét kérdezték meg a kialakult helyzetről – emlékeztetett a Die Welt. A pártelnök, újdonsült miniszterelnök tavaly májusban hivatalos látogatáson vett részt Moszkvában, egy olyan időszakban, amikor az EU politikusai inkább kerülték az orosz fővárost.
Ne feledjük ugyanis, hogy Oroszország két hónappal korábban annektálta a Krím-félszigetet, s Kelet-Ukrajnában, főként Szlavjanszkban, heves harcok dúltak, s már ekkor több jele volt annak, hogy Moszkva nem kizárólag lelki támogatást nyújt a szakadároknak.
Cipraszt tavaly már-már miniszterelnöknek kijáró pompával fogadták Moszkvában, s gazdag programot is szerveztek neki, találkozott például a Szövetségi Tanács (a parlament felsőháza) elnökével, Valentina Matvijenkóval. Azzal a volt szentpétervári kormányzóval, akit akkora már beutazási tilalommal sújtott az Európai Unió és az Egyesült Államok. Cipraszt azonban hidegen hagyták az uniós szankciók. Az új miniszterelnököt akkor Vlagyimir Tyitov külügyminiszter-helyettes, valamint az orosz parlament külügyi bizottságának elnöke, Alekszej Puskov is fogadta.
S hogy miről ejtettek szót a tárgyalások során? Ciprasz már akkor éles bírálatokkal illette az Oroszországgal szemben elrendelt büntetőintézkedéseket. Mint az orosz kormánylapnak, a Rosszijszkaja Gazetának adott interjújában fogalmazott, a szankciók súlyos károkat okoznak Európának. „Meggyőződésem, hogy az EU-nak párbeszédet kellene folytatnia Moszkvával, s az országgal közösen kellene keresnie a kiutat a válságból, s nem szankciókat kellene hoznia” – fejtette ki.
