Nem talált szavakat Pusztai Erzsébet, egykori államtitkár, amikor tömören óhajtotta minősíteni az Orbán-kormány új egészségügyi átszervezési terveit, amelyek úgy általában még nem igazán ismeretesek, csupán részletek szivárognak ki róla, de máris sejthető: a végeredmény tragédia lesz. Kórház bezárások, leépítések, és főként a kettészakítás. Akinek egyéb lehetősége nincs, mint az állami egészségügyi szolgáltatás, pária marad.
Sohanapjáig várhat, amíg megkapja a szükséges gyógyítást, műtétet, kezelést, várólistán vesztegelhet, és ha szerencsés, időközben meggyógyul. Ha pedig van pénze, módos családja, tárt kapukkal várja a magánintézmény, válogatott orvosokkal, ápoló személyzettel, technikai fölszereléssel, gyógyító csodákkal, amelyek amúgy - legalábbis a fáma szerint -, ott vannak az állami kórházakban is, csak ott éppen pénz nincs a használatukra, személyzetük fizetésére.
A Népszabadság napok óta szellőztetett információi szerint úgy 8-10 ezer elbocsátás várható az ágazatban. Nem mindenki lesz földönfutó, mert egy részüket várják a magánkórházak, rendelők, mások szerencsét próbálhatnak Nyugaton, mint tették eddig is már sokan a kollégáik közül.
Ez az állapot késztette arra Pusztai Erzsébetet, hogy másokkal együtt úgy vélje, az egészségügy „rendbe tétele” ugyanarra a sorsra juthat, amiként sikerült állítólagos "reformokkal" átalakítani az oktatást is. Elfuserál mindent, amihez ez a kormányzat hozzányúl. De nem kell olyan messzire menni: alig néhány hónapja pukkadt ki a netadó terve, szerencsénkre visszavonták. Pancser módra készítették elő az útadót is, hevenyészett változattal álltak elő a módosítására is, a gyakorlat még ezt a változatot sem igazolta, hiszen csak részlegesen lépett életbe.
Kibukkanhatnak további ostobaságok is, és azt sem tudjuk, azoknak, akik fegyelmezett állampolgárokként gyorsan megvették matricájukat, de nem lesz szükségük rá, ha egyáltalán visszakaphatják a pénzüket, hogyan és mi módon jutnak majd hozzá. Az egészen friss kudarc diplomáciai: Orbánék belehajszolták magukat a Washingtonnal kialakult válságba, és a kényszerű visszakozás ott is kétbalkezesre sikerült.
Kérkednek vele, hogy ilyen kis létszámú kormányuk, tucatnál is kevesebb minisztere nem volt egyetlen elődjének sem. És ha már a létszámot piszkáljuk, államtitkáraival, helyettes államtitkáraival együtt ekkora államigazgatási apparátusa sem volt egyetlen korábbinak. Pontos számot aligha tud mondani bárki is, de nyers becslések szerint az összlétszámuk megközelíti a kétszázat.
A legújabb találgatás: mekkorák lehetnek a főtisztviselők valódi jövedelmei, hiszen naponként derül ki egy-egy botrány. Az amúgy sem csekély juttatások mellett, kit milyen szakértői, megbízotti sarzsihoz juttat a "véletlen", az összeköttetés, ami a költségvetésnek további millióiba kerül. Jól megfizettek, de tehetetlenek, amihez csak hozzányúlnak, szinte mindent elrontanak.
Nem új jelenség, hogy a kormány elég gyakran és eléggé szeszélyesen vet ki új adókat és illetékeket, mert lyukas a kassza, foltozgatni kell, az isten pénze is kevés a váratlan kiadásokra. Azt mondja a fáma, és kérkednek is vele, hogy a mi kabinetünk tagjai magasan képzettek, csaknem minden miniszternek és államtitkárnak ott a tarsolyában a jogi diploma is, mintha ez minden ismeretet pótolhatna, nem volna szükségük más tudásra is.
Zömében fiatal a gárda, ami önmagában csakugyan dicséretes, a 21. század szellemiségének felel meg, ám ott kezdődik - nem is a kételkedés, csakis az enyhe töprengés -, amikor például a külügyminiszter (jóval innen van a negyven esztendőn), furcsa hangú nyilatkozatai időnként indokolttá teszik ezt.
Ha szemügyre vesszük a legutóbbi választások óta eltelt lépéseket, aligha okvetetlenkedés arra gondolni, hogy Magyarország pillanatnyi kormánya összetételében is elfuserált együttes. Bárhová nyúl, valami képtelenség bukkan elő, nagy ritkán történik meg, hogy valamilyen döntése elismerésre, egyetértésre adhatna okot. Kétségtelenül ilyen volt legutóbb a devizaalapú lakáshitelek esetében az árfolyam rögzítése, jó ütemben fékezték meg a törlesztő részletek esetleges elszabadulásának lehetőségét. Sokaknak, ha nem is mindenkinek segítséget jelentett ez a döntés.
Félreértés ne essék, hiba volna az általánosítás, igazságtalan minden minisztert, még inkább minden államtitkárt hozzá nem értéssel gyanúsítani, mert vannak köztük rátermettek, jó szándékúak is, akiket tevékenységükben a szolgálat szépsége vezet. De a legutóbbi csaknem öt esztendő inkább a kételyeket igazolja. A bizalomvesztés, a népszerűség csökkenése azt jelzi, hogy lassan ugyan, de a választók tekintélyes része is kezd rádöbbenni arra, talán nem a legjobb kezekre bízta a kormányzást.
Vannak, akik türelmetlenebbek, akik gyorsabb változást, cselekvést sürgetnek.
