Szántam szegény Huth Gergelyt, amint megláttam a „Havas a pályán” meghívottai karéjában. Egy szál maga, Orbán Viktor rendíthetetlen, rajongója, és vele szemben Rangos Kati, Ungváry Rudolf és Kuncze Gábor. Maga a kárhozat. Szorongásom igazolódott, amidőn az első bejátszások után (Orbán a 2000-es évek derekán a sajtó kívánatos függetlenségéről), szegény Huth fölidézte, emlékszik, látta a Magyar Nemzet fotóján a volt belügyminisztert Prisztás József kínos társasában. Szegény fiatalember, jó érzékkel gyorsan rájött, melléfogott, elfelejtette, hogy éppen a poénokat soha ki nem hagyó Kunczéval ül szemben. Igen, válaszolta Kuncze, megesik, hogy valaki megjelenik valahol, kamera előtt, és akaratlanul megörökítik valakinek a társaságában. Huth kínos tekintete jelezte, hogy megértette. Az eset egyik tanulsága, hogy van olyan tévé, amely vendégül hív tőle távol állókat is, nem tart tőlük, és van, amelyik nem. El tudják képzelni meghívottként az Echo képernyőjén például mondjuk, Veress Jenőt? Úgy-e nehezen.