Nagy port kavart az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárának minapi bejelentése arról, hogy megemelik azt a ponthatárt, amely alapján segítségnyújtásra szorulónak minősíthető az idős, beteg ember. A kormány ezzel, és a szociális területet érintő számos más jogszabályi változtatással is azt sugallja: magukra hagyják, sőt, kriminalizálják és megvetik a legkiszolgáltatottabbakat.
Czibere Károly szerint ugyanis az idősek ellátását érintő változtatásra azért volt szükség, mert egyesek nem megfelelően vették igénybe a házi segítségnyújtási szolgáltatást, - például kutyát sétáltattak, nyúlketrecet tisztíttattak a gondozóval - és a szabály módosításával a közpénzek jobb felhasználása is lehetővé válik. Idevágó statisztikákról nem beszélt, ám a törvénymódosítás január 17-én életbe lépett, noha "szerencsére csak" azokra vonatkozik, akik ezt követően kérik a segítséget. Az intézkedéssel az ellenzéki pártok nem értenek egyet.
A PM szerint a kormány nem azért csökkenti a támogatást, hogy spóroljon, hisz nagyon jelentéktelen összegről van szó, hanem azt üzeni, "ha nem tudsz gondoskodni magadról, annyit is érsz". Az MSZP-s Korózs Lajos pedig úgy látja, az intézkedéssel azt jelzi a kormány, nem akar érdemben részt venni az idős rászorultak ellátásában, és nagy valószínűséggel csak kevesen kerülhetnek be új igénylőként a rendszerbe. A szocialista képviselő a Népszavának elmondta: a kormány a gazemberségekre hivatkozva módosította a rászorultság ponthatárát, ha az igaz, és számos ilyen eset van, akkor az ellenőrzést kell erősíteni, és a lehetőséget kell elvenni azoktól, akik ezt teszik.
Az elmúlt években jelentős mértékben, 48 ezerről 130 ezerre nőtt az ellátottak száma, ez a 65 év feletti korosztály egytizede. Ennek nem csak az az oka, hogy több az idős ember, hanem sok kapcsolódó szolgáltatást ellehetetlenítettek. Korózs példaként említette, hogy fokozatosan elsorvadt az otthonápolás lehetősége, sok kisebb településen nincs ápolószolgálat, ezért helyette a házi segítségnyújtást veszik igénybe. A szakpolitika korábban az alapszolgáltatást, a házi gondozást kívánta megerősíteni a bentlakásos elhelyezéssel szemben, ezért is lett több gondozott. Úgy gondolták, amennyiben lehetséges, inkább megszokott környezetükben, saját otthonukban nyújtanak megfelelő ellátást a rászorulóknak. Ezzel szemben most, az új szabályozás szerinti jogosultsági 20 pontot már legfeljebb csak olyanok érik el, akik számára már a hospice gondoskodás lenne megfelelő.
A házi segítségnyújtás pontrendszerét egy 2007-ben elfogadott rendelet szabályozza, amit alapvetően az idősotthoni ellátás igénybevételéhez dolgoztak ki. Az első öt évben 6 pont felett lehetett igénybe venni ezt a szolgáltatást, amit a Fidesz emelt 11-re 2012-ben, most pedig, januártól 20-ra. A szabályozás arra is kiterjed, milyen tevékenység lehet ápolás és segítségnyújtás, most ezt is módosították. A változtatás egyik kritikus pontja azzal kapcsolatos, hogy mi kerülhet be a gondozási naplóba. Eddig is vezetni kellett ugyanis ilyen naplót az elvégzett tevékenységekről, de a hivatalos listán szereplő ellátások mellett fel lehetett tüntetni azt is, ha más segítséget kapott az idős ember a gondozótól, és azokért is járt térítési díj. Mostantól csak a rendeletben felsorolt tevékenységekért kapnak központi költségvetési támogatást, vagyis a gondozó csak a rendeletben meghatározott feladatokat végezheti el.
Sok, az egészséges, fiatalabb emberek számára apróságnak tűnő dolog jelenthet egy idős embernek komoly problémát. Ők ezeket a feladatokat nem tudják majd önállóan ellátni akkor sem, ha ezentúl nem lesznek jogosultak az ellátásra, vagy ha igen, ám a gondozóknak meg lesz tiltva, hogy elvégezzék e teendőket. Kérdéses az is, szívességből teszik-e ezt a továbbiakban a gondozók, vagy a nyugdíjas a kis pénzéből fizet valamennyit, esetleg ajándékkal honorálja a "jóságot", gondoskodást. Ám a rászoruló idős emberek többségének még ez is komoly problémát okozna, hiszen a jogosultak éppen azért váltak azzá, mert nem telik többre neki. Így csak keveset kell fizetniük az ellátásért, a költség nagyobb részét az önkormányzatok fedezik, s a legkisebb jövedelműek ingyen jutnak a szolgáltatáshoz.
Az sem segíti a helyzetet, hogy a házi segítségnyújtásban dolgozók bérezése nagyon alacsony, a túlmunkáért nem fizetnek nekik és a saját költségükön kell eljutniuk gondozottjaikhoz. A szociális ágazatban már korábban sztrájkbizottság is alakult, amely demonstrációkkal is igyekezett felhívni a figyelmet gondjaikra, melyek az ellátások szűkítésével nyilván fokozódnak majd. De elégedetlenek azok a civil szervezetek is, amelyek jelentős mértékben vesznek részt a házi gondozás rendszerében. A normatívából ugyanis ők is alig tudnak kijönni, miközben, ha egyházi szervezet végzi ugyanezt a szolgáltatást, másfélszer többet kap. A kormány már korábban csökkentette a civil szervezetek normatíváját, majd előírták, hogy működésükhöz befogadó nyilatkozatot kell szerezniük az önkormányzatoktól, júliustól pedig nem foglalkoztathatnak "nem munkaviszonyban lévő társadalmi gondozókat", pedig a szűkös anyagi lehetőségek miatt főként ilyen személyek végzik a munkát.
Változások várhatóak a családsegítés körülményeiben is, a továbbiakban ugyanis nem kell majd kötelezően szociális segítőt alkalmazni, a családsegítők mellett dolgozó tanácsadókat pedig nemcsak munka-, hanem más jogviszonyban is lehet alkalmazni. Az átmeneti intézményekben eddig 50 ellátottra jutott egy szociális segítő, az intézkedés nyomán feltételezhető "karcsúsítás" nyomán ezután 100 rászorulóra figyel majd ugyanez a munkatárs. Lehet, hogy a kormány úgy gondolja, hogy a családok átveszik ezt a feladatot. Csakhogy ezt az elképzelést nem segíti, hogy márciustól megszűnik a méltányossági ápolási díj.
Ha valaki mégis úgy dönt, vagy rákényszerül, hogy ápolja hozzátartozóját, akkor nemcsak támogatást nem kap, hanem még saját egészségügyi hozzájárulást is kell fizetnie, és a gondozással töltött idő sem számít bele a szolgálati évekbe a nyugdíj megállapításánál. Jelenleg tízezren vannak ilyen élethelyzetben, s nem tudni, összesen hány családtag kényszerülhet otthon maradni beteg, kiszolgáltatott idős rokona, szülője mellett, ha számukra az állam már nem biztosít majd semmiféle gondoskodást.
A baj nem jár egyedül
Márciustól további három segély szűnik meg, így például a rendszeres szociális segély. Ezt azok kapták, mintegy 38 ezren, akik aktív korúak, de nem foglalkoztatták őket és az egy főre jutó jövedelem a családjukban 25 ezer 650 forint alatt van. Köztük vannak egészségkárosodottak, nyugdíjkorhatárt öt éven belül betöltők, akik 14 éven aluli gyermeket nevelnek, akik helyi rendelet alapján kaptak segélyt, átlagosan 25 ezer 300 forintot. Ők egyébként foglalkoztatást helyettesítő támogatást kérhetnek - ami 22 ezer 800 forint lesz havonta -, de csak abban az esetben, ha legalább 30 napot dolgoztak az adott évben közmunkásként vagy más módon. A nem munkaképesek egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti támogatást kaphatnak.
Megszűnik a lakásfenntartási támogatás is, amelynek legkisebb összege 2500 forint volt, de ez a kis pénz is enyhítette a rezsiköltségek kifizetésének gondját sok ezer családban. Hasonló segítséget nyújtott az adósságcsökkentési támogatás, amelyet mintegy tízezren kaptak, s amelyet a kabinet most szintén megszüntetett. A jövőben ugyanis már az önkormányzatok dönthetnek arról mivel és mennyivel segítik a rászorulókat, noha nem valószínű, hogy az eddigi kedvezményezett 455 ezer ember mindegyike kap valamilyen segítséget, hiszen a helyhatóságok számára az állam nem biztosítja a segélyezéshez szükséges forrásokat. A települési támogatások fedezetét ugyanis két forrásból biztosítanák.
A jelentősebb bevétellel rendelkező településeknek maguknak kell erre a forrást előteremteniük, ezek a tervezet szerint azok, ahol az egy lakosra jutó "adóerő-képesség" meghaladja a 32 ezer forintot. Azok települések pedig, amelyek gazdasági helyzetüknél fogva nem képesek érdemi adóbevételt produkálni, pályázhatnak a szociális támogatások fedezetére - noha a költségvetési keretösszeg rendkívül alacsony, mindössze 30-34 milliárd forint. Magyarán, valójában az önkormányzatoknak az iparűzési adóból kellene kifizetniük a szociális juttatásokat, ám bizonyos településeknek alig van ebből származó bevétele. Még a nagyvárosok önkormányzatai is gondban vannak, a kistelepülések pedig szinte egyáltalán nem látják, hogy lesz-e pénzük a segélyek finanszírozására.
Az ellenzék szerint már most egyértelmű: néhány önkormányzat csak rossz döntéssel tudja majd megoldani ezt a helyzetet, hiszen vagy az adókat emelik, vagy ellátatlanul hagyják a rászorulókat. A megszüntetendő ellátásokat évente összesen 600 ezren vették igénybe (vannak, akik több ellátást is kaptak). Ez a lakosság több mint 6 százaléka, de a tízezer fő alatti településeken ez az arány 8,5 százalék volt. A változtatást ráadásul leginkább azok szenvedik majd meg, akik a kisvárosokban, falvakban élnek, ahol az önkormányzat is "szegény". Várhatóan tehát most is a legszegényebb térségek legszegényebbjei járnak rosszul az Orbán-kormány újabb intézkedésével is.