A Wall Streeten tartanak attól, hogy év végére csődöt jelenthet a legnagyobb dél-amerikai kőolajtermelő állam. Hivatalosan már tavaly év végén elismerték, hogy recesszióba csúszott a venezuelai gazdaság, a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) az idei évre 7 százalékos visszaesést jósol. Maduro elnök múlt heti évértékelő beszédében kénytelen volt elismerni, hogy a kőolajár mihamar nem tér vissza a 100 dolláros álommagasságba.
Mivel pedig a latin-amerikai OPEC-tagállam gazdasága rendkívüli módon függ a kőolajkiviteltől, exportbevételeinek 96 százaléka az olajeladásokból származik, Caracas egyre kevésbé képes megbirkózni a súlyos nehézségekkel. A bevételek elapadásával a korábbi összeg alig harmada jut az importra, márpedig szinte mindent külföldről hoznak be. „Majd Isten megsegít!” – ez volt az egyetlen bíztatás, amit Maduro a polgárok megnyugtatására mondhatott.
Az államfő sovány hitelígéretekkel tért vissza Oroszországban, Kínában, Iránban, Katarban és Szaúd-Arábiában tett, majd kéthetes körútjáról, de Maduro szerint a kínaiak 20 milliárdos felajánlása elég lehet ahhoz, hogy fizetni tudják az adósságszolgálatot. Noha Venezuela mindeddig igyekezett jó adós lenni, a Moody’s mégis rontotta Caracas adósbesorolását.
Nehezíti a helyzetet, hogy Chávez elnök a magas olajár mellett könnyedén vállalt, azóta terhessé lett kötelezettségeket
hagyott utódára: Kubába és más karibi államokba kedvezményes megállapodások alapján napi 100 ezer hordó kőolajat szállít a venezuelai állami olajcég, a PDVSA.
A hazai benzinfogyasztást pedig évi 11-12 milliárd dollárral dotálta, gyakorlatilag ingyen biztosította a bolívari forradalom. Maduro elnök már megpendítette, hogy kénytelenek lehetnek emelni a benzinárat, de ezt már egy éve emlegetik, mégsem merték meglépni. A venezuelaiak jól emlékeznek arra, hogy amikor 1989-ben hozzányúlt a kormányzat az üzemanyagárakhoz, lázadások törtek ki, s többszáz áldozata lett a „Caracazo” néven emlegetett véres utcai összecsapásoknak.
Maduro a sajátos chávezi gazdaságpolitika helyett az ellenzék „aknamunkájával” magyarázta a boltok előtti sorállást. A nagy szupermarket-láncokat is bűnbaknak kiáltotta ki, szerinte a multicégek teremtik a hiányt, „szabotálnak”, elrejtik, kicsempészik az országból a hiányzó cikkeket. Márpedig a lista egyre hosszabb. Eltűnt a tej, a kávé, a cukor, a kukoricaliszt, ritkán lehet húst kapni, de még vécépapír, papírpelenka, szappan, dezodor sem érkezik elég a boltokba, burjánzik a feketepiac.
A kormány még a kolumbiai drogmaffiára is mutogat. Nemrégiben a bevándorlási hatóságok razziáztak a szupermarketekben, s 106 illegálisan ott dolgozó kolumbiait toloncoltak haza. Sokan közülük a jobb élet reményében érkeztek Venezuleába, az utóbbi időben azonban változik a helyzet. A lehetetlen állapotokat megelégelő venezuelaiak próbálnak szerencsét a határ kolumbiai oldalán.
„A kormány el akarja rejteni az emberek elől az igazságot, külföldről irányított háborúról beszél, miközben az itteni vezetés az oka, hogy a gazdasági-társadalmi helyzet egyaránt súlyosbodott. Korábban nem látott nehéz időket élünk át, itt az ideje, hogy szervezkedni kezdjünk” – mondta az „üres fazekak menete” néven emlegetett tüntetés kapcsán Henrique Capriles, Miranda állam kormányzója, az ellenzéki szervezetek korábbi közös elnökjelöltje, akinek azonban sem Hugo Chávezzel, sem Nicolás Maduróval szemben nem sikerült győzedelmeskednie az elnökválasztáson.
Capriles szerint ma már a venezuelaiak 80 százaléka változást szeretne. A volt elnökjelölt tavaly nem értett egyet azzal, hogy az ellenzék más vezetői az utcán akarták kikényszeríteni a chávezi rendszer, a „bolívari szocializmus” bukását, de némiképp változik az álláspontja. A tüntetések vezéralakjai, María Corina Machado ellenzéki képviselőnő, a börtönben ülő Leopoldo López, a Voluntad Popular tömörülés koordinátora, valamint Caracas polgármestere, Antonio Ledezma a minap közös közleményben hangsúlyozta: „Ha 2014-ben sürgős volt a tiltakozás, akkor 2015-ben egyenesen halaszthatatlan.”
A tarthatatlan venezuelai helyzetre hívta fel a figyelmet a hét végén három volt dél-amerikai államfő. Sebastian Pinera volt chilei és Andrés Pastrana volt kolumbiai, valamint Felipe Calderón volt mexikói elnök közös közleményben hangsúlyozta, nem lehet szó nélkül hagyni a Venezuelában kialakult ínséget, a közbiztonság romlását, az intézményi válságot és az eltorzított gazdasági viszonyokat. A három konzervatív politikus egy ellenzéki konferenciára érkezett Caracasba. Maduro elnök jóelőre elítélte a volt államfők látogatását, azzal vádolva őket, hogy saját országukban „vér tapadt a kezükhöz”, s puccsot akarnak véghezvinni Venezuelában.
Pinera és Pastrana megpróbálta felkeresni a tavalyi ellenzéki megmozdulások arcává vált, lassan egy éve rács mögött lévő karizmatikus politikust, Leopoldo Lópezt. Feleségével, Lilian Tintorival együtt elmentek a Caracastól délre található Ramo Verde katonai börtönhöz, ahol a politikust 2014. február 18. óta fogva tartják. Hiába próbálkoztak, nem engedték be őket.
A hetekig elhúzódott tavalyi tüntetésekben több mint 40 ember halt meg. López ellen – erőszakra való felbujtás miatt – letartóztatási parancsot adtak ki, a karizmatikus politikus végül hatalmas menet élén önként adta fel magát. Ha elítélik, akár 13 év börtönt is kiszabhatnak rá.
Az ABC spanyol konzervatív lapnak írásban adott interjúban López sajnálatosnak ítélte, hogy az ellenzéki erőket tömörítő Demokratikus Egység (MUD) arról alkudozik a kormányzattal, hogy helyet kapjanak a választási bizottságban és a legfelsőbb bíróságban.
Elismerte, hogy az ellenzéken belül vannak, akik gyors változásokat szeretnének, mások viszont megelégednének azzal, hogy az urnáknál váltsák le a Maduro-rezsimet. López, aki a mielőbbi radikális változások híve, úgy vélte, letartóztatása óta milliók ébredtek rá a rendszer valódi természetére. „Venezuelában diktatúra van, s az emberek mintegy 60 százaléka pontosan tudja, hogy nem demokratikus rendszerben élünk” – írta López. A politikus biztos benne, hogy megerősödve kerül majd ki a börtönből.
Venezuelában 2015 második felében esedékesek a parlamenti választások. Az ellenzék nagy reményeket fűz a voksoláshoz, annál is inkább, mivel a bálványozott Chávez örökébe lépett Nicolás Maduro támogatottsága 50 százalék fölöttről 22 százalékra csúszott vissza, s a Datavision intézet év végi adatai szerint nem áll jól a kormányzó párt sem, alig 16 százalék adná rájuk szavazatát. Igaz, az egyesült ellenzéket is csupán 19 százalék támogatná.
Utoljára 2010-ben tartottak törvényhozási választásokat, az eltorzított választási rendszer akkor kétharmados többséget hozott a PSUV-nek, Chávez pártjának. Ha a parlamentben megerősödne az ellenzék, terveik szerint 2016-ban referendumot kezdeményezhetnének az államfő visszahívásáról, ehhez 4 millió venezuelai aláírására lenne szükség.