Az orosz gazdaság a tavaly márciusi krími beavatkozás óta pofonok sorát szenvedte el. Bár tavaly év elején, még „békeidőben” mintegy két százalékos orosz GDP-emelkedést jósoltak, mostanra annyira siralmassá vált a helyzet az országgal szemben elrendelt szankciók, illetve elsősorban az alacsony olajár miatt, hogy az orosz kormányzat is kénytelen elismerni, ha a nyersanyag ára a jelenlegi alacsony szinten marad, a GDP az idei évben öt százalékkal zsugorodhat, az éves infláció pedig tavasszal 17 százalékra emelkedhet.
Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank nemrégiben azt közölte, 2015-ben 4,8 százalékkal csökken az orosz hazai össztermék. Ez drámai változás, hiszen tavaly szeptemberben az EBRD még csak 0,2 százalékos visszaeséssel számolt. A Világbank valamivel kedvezőbb képet festett az orosz gazdasági kilátásokról, elemzése szerint 2,9 százalékos GDP visszaesés várható.
A Kreml hosszú ideig ölbe tett kézzel nézte az egyre riasztóbb adatokat, a jegybank ugyan több kísérletet tett a rubel védelmében, ezek sikere azonban igencsak megkérdőjelezhető.
Az orosz kormányzat végül múlt héten száz intézkedésből álló, 17 milliárd értékű tervet dolgozott ki a gazdaság támogatására, egyebek mellett jelentős állami szubvenciót biztosítanak az agrárszektor, az ipar és az egészségügy számára. A programot részben a költségvetésből, részben pedig a nemzeti jóléti alapból finanszírozzák. Kérdéses persze, hogy a lépésnek milyen hatásai lesznek a gazdaságra.
Az orosz lakosság a meredek áremelkedések révén érzékeli a bajt. A Közvélemény alapítvány (FOM) január 10-én és 11-én végzett felmérése szerint a megkérdezettek 40 százaléka panaszkodott az inflációra. 12 százalék számolt be az életszínvonal csökkenéséről. A városokban élők 71 százaléka közölte, hogy a saját bőrükön érzik a helyzet romlását. A lakosság fogyasztói várakozásait tükröző index 11 százalékkal esett a tavalyi év utolsó negyedévéhez viszonyítva.
A gazdaság teljesítményének visszaesése különösen nagy gondot jelent a vendégmunkások számára – írta a Die Welt. Több millió vendégmunkás él Oroszországban. Ők az eltelt években a munkaerőpiac fontos szereplőivé váltak. Az EBRD jelentése szerint azonban a rubelválság miatt jóval kevesebb dollárt tudnak hazaküldeni, mint a válság előtt. Sokan már egyenesen a hazatérést fontolgatják, mert úgy vélik, dollárban átszámítva otthon sem keresnének sokkal rosszabbul.
A vendégmunkások kérdése régóta kényes téma Oroszországban. A Világbank egy öt évvel ezelőtti felmérése szerint a világon a második legtöbb vendégmunkás itt él, számuk legalább 12 millióra tehető. A cégeknek megéri külföldieket alkalmazni, mert kevesebbet kell fizetni nekik, mint a hazai munkaerőnek. A válság előtti időkben még azok is megpróbálták hazaküldeni fizetésük felét, akik bére havi 150 euró körül volt. Ez azért ért fel komoly bravúrral, mert a megélhetési költségek igen magasak Moszkvában és Szentpéterváron.
Különösen a közép—ázsiai volt szovjet tagköztársaságokból, Üzbegisztánból, Tádzsikisztánból, Kirgizisztánból áramlottak sokan Oroszországba, hogy munkát találjanak. Moszkvának szüksége is volt a szakképzett munkaerőre, mivel az orosz társadalom fokozatosan öregedik el. Sok vendégmunkást alkalmaztak például az építőiparban.
Ez a jelenség növekvő idegengyűlölethez vezetett Oroszországban, a nacionalisták gyakori céltáblái a bevándorlók. Pedig a külföldiek olyan munkát is elvállalnak, amit az oroszok a rendkívül alacsony fizetés, a rendkívül rossz munkakörülmények miatt nem.
Közép-Ázsiában több olyan falu is létezik, ahol a családok kizárólag az Oroszországban dolgozó családtagoknak köszönhetően képesek eltartani magukat. Tádzsikisztán gazdasága például a Világbank adatai szerint 42 százalékban az oroszországi átutalásoktól függ. Ez az állam a térség szegényháza, egy főre jutó GDP-jét tekintve a 136. helyen áll a világon. (2009-ben még 60 százalékra becsülték a szegénységi küszöb alatt élő tádzsikok arányát.)
Az orosz átutalások csökkenése nagyon keményen érinti az ország gazdaságát. A Financial Times szerint nyárhoz képest ötödével kevesebb oroszországi dollár áramlik ide. Ezért az ország egyre inkább kínai befektetőket próbál az országba csábítani. Jó hír volt Dusanbe számára, hogy Kína tavaly ősszel bejelentette, 6 milliárd dollárt kíván befektetni az országban 2017-ig, ami a 2013-as tádzsik GDP kétharmadának felel meg.
Csakhogy még ez is kevés a túléléshez. Sokan attól tartanak, hogy az orosz gazdaság súlyos helyzete egzisztenciális problémát okoz Tádzsikisztán számára. Nem is csoda, körülbelül egymillió tádzsik dolgozik Oroszországban, a lakosság egy nyolcada, a munkaképes lakosság fele. Tádzsikisztán gondjait a mérhetetlen korrupció is okozza, a Transparency International 177 országot feltüntető listáján Dusanbe az előkelőnek semmiképpen sem nevezhető 154. helyet foglalja el.
Kirgizisztán sem áll ennél sokkal jobban. Az ország gazdaságának harmada függ a nagy szomszédtól érkező pénzektől. Más volt szovjet tagköztársaságok is nehezen élnének meg az orosz pénz nélkül. Moldova esetében a függőség 25, Örményországnál 21, Üzbegisztánnál és Grúziánál 12-12 százalék.
Az orosz gazdaság gondjait tehát a szomszédos országokban nagyon megérzik. Fehéroroszországban is csökkent az ottani rubel értéke. Az EBRD pedig azzal számol, hogy több, Moszkvához továbbra is ezer szállal kötődő tagköztársaságban tovább csökken a belső fogyasztás mértéke. Az pedig nem is kérdéses az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank számára, hogy ezekben az országokban is jelentősen lelassul a GDP emelkedése.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindegyikükben csökkenne a GDP, a térség több országában ugyanis a nemzeti termék az elmúlt években 6-7 százalékkal nőtt. Egyelőre úgy tűnik, hogy a volt szovjet tagköztársaságok közül Oroszország mellett Ukrajna és Fehéroroszország nem kerülhetik el a gazdasági teljesítmény csökkenését.