Ezért a beszélgetésnek ki kellene térnie arra is, hogy a zaklató és az áldozat miként látja utólag a konfliktust, lát-e valamilyen megoldást. Fontos az is, hogy mind a két félnek legyen "támogatója", egyik se maradjon védelem nélkül, s hogy a végén eljussanak a bocsánatkérésig. Meg kell hallgatni a szemtanúkat is, akik könnyen azonosulhatnak bármelyik oldallal, a tanulságokat aztán mindegyikük beépítheti a saját viselkedésébe.
Az ilyen beszélgetések a közösséget is erősíthetik, ezért a tanároknak is nyitottaknak kell lenniük, felnőttként kell kezelniük minden fiatalt, amivel el lehet kerülni az iskolai pletykákat. A témával kapcsolatban megkerestük az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetet (OFI) is. Mayer József, az OFI központigazgató-helyettese elmondta: néhány éve voltak felmérések az iskolai erőszakkal kapcsolatban, meglepő eredményekkel. Az erőszak inkább verbalitásként volt tapasztalható, nehezen lehetett volna mérhetővé tenni.
"A legnagyobb gond, hogy nehéz eldönteni, mikor fajul el a diák-tanár közötti kapcsolat. Ami az egyik félnek még "belefér", a másiknak már nem. És itt jönnek a képbe a szülők: sokszor ők döntik el, hogy egy-egy esetből botrány lesz-e, vagy sem. Úgy, hogy az áldozat nem feltétlenül mer - akar? - az egésszel törődni" - mondta Mayer.
A szakember szerint az iskola és tanár sincs könnyű helyzetben, mert sokszor nem tudják eldönteni, hol van az a határ, ahol már bele kell szólniuk a diákok életébe. A szóbeszédekkel nem tudnak mit kezdeni, fölöslegesen pedig nem akarnak senkit vádolni. Néha a diák kezében több eszköz van az erőszakhoz, akad aki segíti a fenyegetőzésben, megfélemlítésben, míg a pedagógus sokszor magára marad.
" A média is többet tehetne - mondta Mayer -, ha ma az iskolában verekedés tör ki, a gyerek a mobiljával rögzíti a történteket, és ha bármelyik televízió-csatornának, vagy internetes portálnak elküldi a felvételt, az le is adja, és máris kirobban a botrány. Az iskolai erőszakról beszélni kell, ez nem vitás, de nem így."
Az intézet ezért indította el Alternatív vitarendezés programját, amelynek keretein belül a tanárokkal együtt beszélgetnek a fiatalokkal. Arra szeretnék rávezetni a tanulókat, hogy mindenre van megoldás, a vitákat is lehet kezelni, el kell (lehet) fogadni, ha valakinek más véleménye van.
A finn iskolarendszer szerves eleme a KiVa projekt, amit az iskolai agresszió kutatói fejlesztettek ki - írja az Index. A program segítségével azt akarják elérni, hogy a fiatalok egyértelműen elutasítsák az iskolai terrorizálást. A zaklatások közönségét szeretnék mozgósítani, hogy a passzív viselkedésből aktív beavatkozók legyenek.
A programot már az iskola első évétől elkezdik, osztálytermi foglalkozások keretein belül, a nagyobb diákok pedig a bántalmazás folyamatáról, a csoport szerepéről és az áldozathibáztatásról tanulhatnak. Megtanítják számukra azokat a technikákat, amivel a segítő nem kerülhet rosszabb helyzetbe a békítés során.
A program legfontosabb része, hogy az árulkodás tabuját megtörjék: nem szabad, hogy a gyerek úgy érezze a bántalmazóval kell szolidárisnak lennie. A program egyre népszerűbb, - Hollandia, Svédország, Belgium iskolái is alkalmazzák - ideális esetben a magyar iskolákban is néhány éven belül elterjedhet.