Jonathan Loynes, az egyik legnagyobb londoni gazdasági-pénzügyi elemzőház, a Capital Economics európai főközgazdásza hangsúlyozta, hogy az egyelőre márciustól 2016 szeptemberéig meghirdetett, havi 60 milliárd eurós - összességében hozzávetőleg 1100 milliárd eurós - program az amerikai Federal Reserve, illetve a Bank of England - a brit jegybank - mennyiségi enyhítési programjainak kezdeti szakaszaiban végrehajtott havi eszközvásárlások értékéhez jár közel, és valamivel meghaladja az euróövezet összesített hazai össztermékének (GDP) 10 százalékát.
Ugyanakkor kiemelte, hogy az EKB-programban benne vannak a már zajló, havi 10 milliárd euró körüli egyéb eszközvásárlások, vagyis a rendszerben megjelenő havi pótlólagos likviditás nem 60 milliárd, hanem 50 milliárd euró.
Hangsúlyozta azt is, hogy az EKB-nak legalább a kétszeresére kellene emelnie a program összértékét, ha GDP-arányosan mérve lépést akar tartani a Fed és a Bank of England eddigi mennyiségi enyhítési programjaival.
A brit jegybank 2009 márciusában, az akkori mély recesszióra válaszul egészítette ki rendkívül enyhe kamatpolitikáját a brit gazdaságtörténetben példátlan méretű mennyiségi enyhítési ciklussal. A gazdaságélénkítő célú likviditásinjekció eredetileg 75 milliárd fontos keretét a bank ötször emelte, előbb 175 milliárd fontra, majd 200 milliárd fontra, utána 275 milliárd fontra, aztán 325 milliárd fontra, végül pedig a jelenlegi 375 milliárd fontra (155 ezer milliárd forintra).
A Bank of England az eddig végrehajtott mennyiségi enyhítéssel az éves brit GDP-érték 20 százalékánál nagyobb értékű új likviditást juttatott a brit gazdaságba.
A Capital Economics csütörtöki kimutatása szerint a Federal Reserve mennyiségi enyhítési ciklusának értéke megközelíti az Egyesült Államok hazai össztermékének 25 százalékát.
A cég európai főközgazdászának véleménye szerint az EKB csütörtökön bejelentett mennyiségi enyhítési ciklusának hatékonyságát korlátozza, hogy a programból hiányzik a veszteségmegosztás eleme, vagyis a kockázat a tagállami jegybankoknál marad. Jonathan Loynes szerint a piacok ezt a program jelentős mértékű felvizezéseként és Németországnak tett engedményként értelmezhetik, és ez kétségeket vethet fel a költségvetési unió felé tett jövőbeni lépésekkel kapcsolatban.
Mindazonáltal az a tény, hogy az európeriféria szuverén állampapír-hozamai az EKB-program bejelentése után csökkenésnek indultak, azt jelzi, hogy a program mérete és a jövő szeptemberi határidő utáni folytatás lehetőségének nyitva hagyása - legalábbis kezdetben - semlegesíti a kockázatmegosztás hiányával kapcsolatos aggodalmakat.
Loynes hozzátette ugyanakkor, hogy a mennyiségi enyhítési programok nemzetközi tapasztalatai vegyesek, és több ok is van annak feltételezésére, hogy az EKB eszközvásárlási ciklusának hatékonysága még a hasonló külföldi programokétól is elmarad. Ennek okai között említette az euróövezeti bankrendszer gyengeségét, és azt, hogy a kötvényhozamok már most is igen alacsonyak.
A szakértő mindezeket egybevetve úgy véli, hogy bár "jobb későn, mint soha", de az EKB mennyiségi enyhítési programja várhatóan nem bizonyul "csodagyógyszernek" az euróövezet összes bajára, és kétséges, hogy elégséges lesz-e a valutauniós gazdaság felélesztésére vagy az elhúzódó defláció megelőzésére.
Hasonló véleményének adott hangot Alasdair Cavalla, egy másik nagy londoni gazdasági elemzőház, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) euróövezeti ügyekkel foglalkozó közgazdásza. Hangsúlyozta, hogy az euróövezeti környezetben több olyan jelentős különbség is van, amelyek arra utalnak, hogy kisebb a mennyiségi enyhítési ciklus sikerének esélye, mint az Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában.
Az euróövezeti cégek számára például a mennyiségi enyhítés elsődleges transzmissziós csatornájának számító finanszírozási piacok jóval kevésbé fontosak, mint más térségekben. Mindemellett az ingatlanpiaci aktivitás - amely Nagy-Britanniában a fogyasztói bizalom javításának egyik tényezője volt - szintén kevésbé hatékony az euróövezetben, ahol alacsonyabb a saját tulajdonú lakóingatlanok aránya - sorolta a CEBR londoni közgazdásza.
Hozzátette: kétséges az euró gyengüléséből eredő versenyképességi előnyök érvényesülése is, mivel e tényező hatékonysága a mennyiségi enyhítéshez folyamodó más gazdasági erőcentrumokban, például az exportra ráutalt Japánban sem nyert egyértelmű bizonyosságot. Az euróövezet ráadásul kifelé viszonylag zárt gazdaság, így nehezen tud érdemi eredményeket elérni az árfolyamcsatornán keresztül - mondta.
Alasdair Cavalla szerint mindent egybevetve megállapítható, hogy az EKB-nak a mennyiségi enyhítés kipróbálásán kívül már nem sok más választása maradt, és üdvözlendő, hogy megtette ezt a lépést. A közgazdász szerint azonban ahhoz, hogy az euróövezet kitörhessen a hosszú ideje húzódó stagnálásból, a jegybanki eszközvásárlást ki kell egészíteni szerkezeti reformokkal, valamint költségvetési ösztönzőkkel is azokban az eurógazdaságokban, amelyeknek erre módjuk van.