A Sziriza különböző kommunista, szocialista, újbaloldali csoportokból, kis pártokból alakult ki, és vezetője, Ciprasz akkor vált Európa-szerte ismert politikussá, amikor tavaly az Európai Baloldal jelöltje volt az Európai Bizottság elnöki posztjára.
A brüsszeli szakértők Európa politikusaival és a médiával együtt egészen különböző forgatókönyveket vázolnak fel egy esetleges Sziriza-kormánnyal kapcsolatban. Egyes jóslatok szerint Görögország kikerül az eurózónából, ami csődbe viszi az országot, és megrendíti az egész európai gazdaságot, Mások szerint a kilépéssel mind Görögország, mind az eurózóna jól járna.
Ehhez képest Ciprasz sokszor leszögezte, hogy nem akarja kivezetni Görögországot az eurózónából. Ezzel a reálisabb forgatókönyvvel számolva egyesek úgy látják, hogy a Sziriza-kormány radikális és irreális követelései miatt gyorsan megbukna. De vannak olyan vélemények is, hogy a Sziriza kormányra kerülve mérséklődne, egyfajta balos szociáldemokrata párttá válna, és kompromisszumra jutna Brüsszellel pénzügyi politikáját illetően.
A „Transform” folyóirat szerkesztői jóvoltából most magyarul is megjelent a Sziriza kormányprogramnak szánt kiáltványa. A program alapvető és legfontosabb része egy úgynevezett „Európai Adósság Konferencia” keretében az államadósság nagy részének nominális értéken való leírása, amelyet ahhoz hasonlítanak, ahogy 1953-ban leírták az akkori Nyugat-Németország adósságait, megágyazva a „német csodának”.
Nyilvánvalóan ez a programpont a legkritikusabb, és ha a Sziriza valóban győz, akkor ekörül alakul ki a legkeményebb vita. A programban szereplő „az államadósság nagy része” kifejezés persze majdani alkuk alapja is lehet, hiszen a „nagy rész” elég tág fogalom.
Az adósság kezelése után megkezdenék egy Nemzeti Újjáépítési Program végrehajtását. A Sziriza számításai szerint ez „önköltséges” lenne, vagyis az elmaradt adó- és egyéb bevételekből fedezhető. Adataik szerint 68 milliárd eurónyi, tehát iszonyatos mennyiségű befizetetlen adó, járulék hiányzik a görög költségvetésből, ebből 20 milliárdnyi behajtását tartják reális célnak.
Fellépnének a hatalmas méreteket öltő csempészet ellen, amit szerintük a mai politikai elittel összefonódva hajtanak végre, s ennek felszámolása is komoly bevételeket eredményezne. Több lehetőséget adnának ügydöntő népszavazásra, népi vétóra, megnövelnék a képviselők büntetőjogi felelősségre vonásának jogi lehetőségeit.
A „kiadási oldalon” orvosolnák a brutális megszorítások okozta szociális katasztrófát az energia, az étkezés, a lakhatás és a tömegközlekedés árának támogatásával, esetenként ingyenessé tételével a rászorulók, a szegények számára. A családok első lakását, tehát amelyben rendszerszerűen élnek, nem lehetne adósság miatt elkobozni.
Egy állami munkaprogram keretében háromszázezer munkahelyet létesítenének. A problémás állami cégeket privatizáció helyett a társadalombiztosítási alapok tulajdonába adnák. Visszaállítanák a munkavállalókat védő jogszabályokat.
A minimálbért 751 euróban határoznák meg, ami nem tekinthető magasnak, a magyar bruttó átlagfizetés körüli érték. Az állami beruházásokat négy milliárd euróval növelnék meg, ami mondjuk a paksi beruházáshoz képest szintén szerény összeg.
Vagyis ha az adósság eltörlésének, átütemezésének, vagy valamilyen más módon történő kezelésének alapproblémájára megoldás születne, akkor a Sziriza kormányprogramjának többi része nem forgatná fel sem Görögországot, sem Európát. De ahhoz nyerniük kell előbb otthon, majd Brüsszelben (és Berlinben) is.