Amikor e sorokat olvassák, már megérkezhetett Budapestre Colleen Bradley Bell, az új amerikai nagykövet. Szorongó reménykedéssel várja őt a kormányzat. Mert miközben mostanáig naponta eltörtek egy bikacsököt Andre Goodfriend ügyvivő hátán, azt hiszik, arra már mehet a spongya. Magyar Levente – az egyik nem focista külügyér – így beszélt: „a diplomatát nagy szeretettel és nyitottsággal várjuk". Sőt: „érkezésével új lendületet, új, pozitív irányt kaphat a magyar-amerikai politikai diskurzus”. Vagyis, hogy ha a hölgyet már rögtön megérkezése napján nem rúgja bokán a hatalom, vagy harap bele annak valamelyik médiaaligátora, minden megváltozhat. (Az eddigi ügyvivőt nyilván félreállítják, mentelmi jogát megvonják, mehet a tömlöcbe – barátságunk jeleként.)
A legszebb, hogy a kormányzat belülről már feladhatta a politikai konszolidációt. Legalábbis erre utal Prőhle Gergely helyettes államtitkár, amikor azt írja Szemerkényi Réka leendő washingtoni, és Bell amerikai nagykövetről: „nem akarom kétségbe vonni a szakmai kiválóság, és túldimenzionálni a Mars és a Vénusz közti különbség jelentőségét, mégis abban bízom, hogy ha hamarosan két négygyerekes anya tölti be a nagyköveti állásokat a két fővárosban, jelentősen javul majd a helyzet”.
A remény hal meg utoljára.