Iván néhány napja ment el, föl sem fogtuk még, mekkora űrt hagyva maga után. Fejtő Ferenc szobránál azonban újra ott volt, s még egyszer - utoljára - lehetett vele beszélgetni. Németh Péter után Iványi Gábor lelkész idézte fel találkozásaikat. S mindenki újra átélhette a mindig csattanós sztorikat, örökké elmés humorát, a tanításait, az intelmeit. Ott volt, s mégis hiányzott - ez most már így marad, hiába kerül be Fejtő Ferenc neve mellé az övé is lapunk impresszumába.
Rengetegen búcsúztak tőle. Írók és olvasók, a Népszava - és Iván - barátai. Ott volt Tóth József, Angyalföld polgármestere és Lendvai Ildikó, aki jó ideje ír Iván egykori rovatába. Eljött a 168 Óra főszerkesztője, Mester Ákos és a Hócipő - amelynek ugyancsak munkatársa volt Iván - alapítója, Farkasházy Tivadar.
Találkozhattunk a Párizsban élő Kende Péterrel és Földes Györggyel, a Politikatörténeti Intézet főigazgatójával. A Népszabadságtól ott volt Tamás Ervin, egykori főszerkesztő-helyettes és Fekete Gy. Attila. És persze gyertyát gyújtott lapunk sok jelenlegi és már másutt dolgozó munkatársa is.
Németh Péter felidézte a Népszava publicisztikai rovatvezetőjének legjobb és legmélyebb pillanatait, a betegséget, amelyet példamutatóan, fájdalmát elbagatellizálva, csak abszurd novellaként közvetített - szóban és írásban egyaránt. Arról is beszélt, hogy Iván pótolhatatlan. Iványi Gábor pedig fölidézte, hogy mikor egyháza bajba került, megfosztották jogi státuszától, Andrassew Iván hívta fel, hogy megkérdezze: beléphet-e, akár ateistaként is. El is határozták, hogy megalakítják a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség ateista tagozatát.
Andrassew Iván a fián, Dávidon keresztül tolmácsolt utolsó üzenetében csupán azt kérte, hogy barátai és szerettei egy bizonyos pillanatban egy buddhista mantrát hallgassanak meg őrá emlékezve. Ez a mantra szólt a Szent István parkban is, a dallam nemcsak Iván kívánságát teljesítette, de válaszokat is susogott azoknak, akik halkan, vagy magukban vele beszélgettek. És azt se felejtsük, utolsóként még azt is üzente: puszil mindenkit.
