Az általános érvényű megállapításokon túl, volt aktualitása az ülésnek: a Szabadság téren akkor készült a nevezetes szobor az angyallal és a sassal. Több előadó is szükségét érezte, hogy kitérjen a szobor történelmi összefüggéseire. Volt olyan előadás, amelyben alkalmatlannak találták a történelmi események ilyenfajta jelképes megjelenítését.
Marosi Ernő művészettörténész pedig plágiumnak nevezte az egész szoborkompozíciót, mert szerinte az előkép nem volt más, mint egy, Széchenyi István megrendelésére készült festmény, amelyen Hébe ambróziával telt kelyhet emel az égből sas alakjában érkező Jupiter számára.
Nagyon érdekes és a közismert „idegenrendészeti” kifejezéssel vitatkozva, Ormos Mária részletesen elemezte az Ukrajnába kiszállított 15 ezer zsidó meggyilkolásának históriáját. Új eleme volt a történetnek, hogy a gyilkolászó német katonák között volt, aki idegileg összeroppant és ezért gondolták a náci vezetők, hogy ki kell találni a kivégzések iparszerű módját. (Mint tudjuk, ez sikerült is nekik.)
Sok kitűnő előadás mellett némi csalódást okozott Romsics Ignác, Ormos Mária után a múlt század eseményeit talán legjobban ismerő történész előadása Horthy emlékezete címmel. Arról beszélt, hogy a különböző korszakokban milyen, egymással ellentétes megítélést kapott a kormányzó.
Talán mégsem nem lett volna szabad kihagyni, hogy Horthy hányszor dicsekedett Hitlernél, hogy ő volt az első – már a 20-as években -, aki zsidóellenes intézkedéseket hozott, de azt se ártott volna megemlíteni, hogy a magyar katonákat először a németek kérése nélkül küldte a frontra.
