Balog miniszter elvileg tisztelendő. De hogy egy pap elveszíthesse minden humánus érzését csak azért, mert a miniszterelnök lelki vezetőjeként minisztert csináltak belőle? Felfoghatatlan.
Mint ahogyan az a rendelkezés is felfoghatatlan, hogy valamiféle pontrendszer alapján akarják a jövőben eldönteni, ezentúl ki számíthat a gondozók segítségére és ki nem. Néztem az RTL híradójában azt az idős bácsit, akinek esetét példaként mutatták be: ha nem keresnék fel naponta a gondozók, akik bevásárolnak neki, főznek rá, kezelik a sebeit, adagolják a gyógyszereit, talán a következő hetet meg sem élné. Nyolc éve tengeti már így az életét, ezek az ismeretlen, mégis közeli asszonyok jelentik a családját, a támaszát. És miért kavart bele ebbe is – mint az életünk megannyi más magánszférájába – a NER kormánya? Mert Balog miniszter Czibere nevű szociális ügyekért felelős (!) államtitkárának „száján keresztül” azt mondja: sok a csaló. Vannak, akiknél nyúlketrecet, vagy kerti tavat is takarítanak az ápolók és ez csalás, visszaélés az állam jóságával.
Nem mondom, hogy ebben az országban nincsenek csalók. Balog úr párttársai között is jócskán találna ilyeneket, de az ő megbüntetésükről nincs szó. Hogy egyszerűbb volna a csalók orrára koppintani? Meglehet. Utána nézhetne, kinél pucolták a kerti tavat, de talán mégse, mert kiderülhetne, hogy az illető esetleg fideszes. A gondozásra szoruló bácsikat könnyebb elcsípni.
Hogy a „pontrendszer” szigorításával sok idős embert praktikusan halálra is ítélhetnek? Tudjuk: próbaüzem, gépzaj. Ahol gyalulnak, hull a forgács…
