Az utóbbi hetekben már kórházban volt, de amíg tudott, betegsége alatt is, bejárt a szerkesztőségbe. Mindig jó volt beszélgetni vele, s élményt jelentett olvasni okos, pontos megfigyelésekkel teli publicisztikáit. Szerda óta tudjuk, hogy többet már nem jön, nem ír, nem küld cikket. És hiányzik.
Szombat délután a budapesti Szent István parkban, a Fejtő szobornál rá emlékezünk. Arra, hogy ő volt az első, aki írásaiért megkapta szerkesztőségünk legmagasabb elismerését, a Fejtő Ferenc-díjat. Nem búcsúzunk, csak beszélgetünk. Beszélgetünk róla és hozzá. Mi, akik szerettük, tiszteltük és reméltük, hogy barátai vagyunk. És reméljük, barátai lehetünk, immár örökre. Gyertyát gyújtunk érte, értünk.