Puskás Tamás a művészszínház és a bulvár közt lavírozik, mint most a Jó emberek előadása esetében is. Amit felfoghatok úgy is, hogy a mély-szegénységről szól. Arról a négymillió emberről, aki a megélhetés határára került Magyarországon. Meg azokról, akik hirtelen elveszítik az állásukat, és meglehetősen reménytelen, hogy újat találjanak.
Így persze akár adható lenne például az Éjjeli menedékhely is, ami azért csak nívósabb Lindsay-Abaire Jó emberek című darabjánál, igaz, nem olyan könnyen emészthető. Meg az utóbbiban arról is van szó, hogy a meglehetősen nagyszámú leszakadók mellett van egy tőlük nagyon elhúzó, esetleg nem is feltétlenül érdemei okán meggazdagodó réteg, és akkor már eléggé itt vagyunk a mai magyar valóságnál.
Puskásnak mindig is volt társadalmi érzékenysége. De iszonytató dolgokról is szeret viszonylag kellemes formában beszélni, no ez a totális fából vaskarika, és, hogy ez még sokszor sikerül is neki, az pedig különösen az. Eltalál vele egy széles nézői réteget.
Ezúttal Básti Juli olyan pénztárosnőt játszik, aki egyedül tartja el fogyatékos lányát, emiatt, meg tán általános hebrencssége miatt is, rendszeresen késik a munkahelyéről, ezért kirúgják. Innen kezdődik az előadás, Margie megint lihegve berobban késve, Stevie a fiatal főnök pedig közli vele, hogy nem lesz módja többet késni. Margie megpróbálja kirimánkodni, hogy maradhasson.
Levegővétel nélkül, egyfolytában dől belőle a szó, eszelősen gesztikulál, erős a mimikája, bedob apait-anyait. De Stevie, Rada Bálint megszemélyesítésében, csak áll, érzékelteti, hogy neki is kellemetlen kirúgni a munkaerőt, az is komoly lelki teher De hát bármikor kap helyette mást, akár kevesebbért, akivel nincs probléma, akivel gördülékenyen biztosítható az üzletmenet, és ez a lényeg.
Básti groteszkbe fordítja a jelenetet, annyira túlspilázza, hogy az már-már röhejesen vicces, ugyanakkor kiül a jeges rémület az arcára, hogy mi lesz vele, és az önállóan létezni képtelen felnőtté vált gyerekével. Ez az, amikor jól sikerül a fából vaskarika. A következő jelenetben, amikor a kétségbeesett munkanélküli, bejelentés nélkül, betrappol egy menő orvosi rendelőbe, ahol iskoláskori pasija praktizál, már kevésbé.
Ez ugyanis epikus rész, itt tudjuk meg, hogy mindketten a város pereméről, csaknem nyomortanyáról származnak, a férfi viszonylag sokra vitte, a nő meg bent maradt a gödörben, és most remél, sőt akár ingerülten követel, némi igazságtételt. A doktor meghívja a lakásába egy elegáns partira, hogy ott hátha összeismerkedik valakivel, aki segíteni tud. A parti az orvos gyermekének betegsége miatt elmarad, de ezt Margie nem hiszi, meg van győződve róla, hogy le akarják rázni, ezért váratlanul betoppan a lakásba. És kitálal férje kellemetlen múltjáról a feleségének, a fényűző házukban.
Szervét Tibor az orvos, aki gondosan vasalt öltönyben, selyemsálban, elegánsan laza igyekszik lenni otthon is. De a kiváló színész megmutatja az uborkafára felkapaszkodottak leplezni próbált görcsösségét, a nagyzolásból a gyakori elbizonytalanodásba váltó érzéseiket. Azt, hogy soha nem lesz képes igazán laza lenni. Hogy a földi javak, a biztos lábakon álló egzisztencia, és a család ellenére, ripsz-ropsz kihúzható lába alól a talaj.
Parti Nóra olyan feleséget alakít, aki anyagilag nyilvánvalóan a férjétől függ, disztingváltan szuper divatos, és drága holmikban jár, agyonápolt, és kívánatos nő, meg magabiztos társalkodónő is. Van közben benne valami dermesztő hidegség, csaknem gépiesség. Pokorny Lia Margie barátnőjeként szintén nem jut egyről a kettőre, de, ha szűkösen is, ő legalább magát eltartja egyik napról a másikra.
A Szabó Éva által játszott idősebb barátnőt sem veti fel a pénz, bár azért neki legalább lakása van, aminek egy részét kiadhatja Marginek, aki eléggé nehéz természet, ahogy a többiek is megérik a pénzüket. Torzultak valamennyien.
Ez a társadalom nem kedvez az emberi a kiteljesedésnek, és így a jóságnak sem. Kemény közlendő. Komoly tehetséget igényel mindezt alapvetően kellemes formában adagolni. Ezért minden elismerésem Puskásé. Miközben csak ott van bennem a kétely, hogy ilyen súlyú tartalmaktól nem kellene-e gyomorgörcsöt kapnom, napokig nem aludnom? Érezhetem csak simán jól magam a színházban?
