Kövér László karácsonyi nyilatkozatában a magyarokat az "alsó-fedélközi utasok" közé soroló, a IV. Világháború eljöveteléről kifejtett gondolatai önmagukban még csak nevetségesek volnának, s bár világos, hogy a világháborúkról szóló fejtegetés csak hivatkozás, nem állítás, és tudjuk, hogyan kell légből kapott állításokra hivatkozni, vagy azokkal vitatkozni, mégis nem szabad szó nélkül elmenni a házelnök kijelentések mellett.
Ami Kövér László részéről valójában megbocsáthatatlan tévedés, az az a nézete, miszerint a feltörekvőkkel, az új riválisokkal és Oroszországgal történő kapcsolatok alakítása - vagy, ha úgy tetszik, az új világrend formálása -, szerinte kizárólag az Egyesült Államok feladata. Kétségtelen, hogy az Egyesült Államok vezető szerepet játszik a világpolitika formálásában, de figyelmen kívül hagyni az Európai Uniót, a NATO-t, mint nemzetközi szervezeteket, illetve ezek minden tagállamát, az elfogadhatatlan. Ezek szerint a házelnök úgy gondolja, hogy Magyarország csak külső szemlélője a világpolitikai folyamatoknak?
A „mindig nagyhatalmak ütközőzónájában voltunk", "most sem azon kell dolgoznunk, hogy az amerikaiak megszeressenek", "máshol kell szövetségeseket találni” - kijelentései azonban egyenesen elképesztők. Talán nem tudja, hogy Magyarország nincs ütköző zónában, mert a NATO és az EU szervezetén belül van? Azt állítani, hogy az Egyesült Államok nem a szövetségesünk, és szövetségest máshol kell keresni? A félreértések elkerülése véget: nincs joguk ahhoz a Fidesz vezetőinek, hogy úgy viselkedjenek, mintha nem lennénk a NATO és az EU tagjai. Azok vagyunk és elfogadtuk azokat az értékeket, amelyeket ezek a nemzetközi szervezetek képviselnek. A többi tagállam joggal várja el, hogy mindaddig, amíg közéjük tartozunk a magunk részéről is követendőnek tekintsük a közös értékeket, a közösségi politikát és diplomáciai lépéseinket azokhoz igazítsuk.
Magyarország biztonsági helyzete addig stabil, amíg tagja a NATO-nak és az EU-nak. Már csak azért is, mert a NATO és az EU bővítésével a szomszéd országok többsége vagy az egyik, vagy mindkét szervezet tagállamává vált. A bővítésből még kimaradt szomszédos államok is kifejezték csatlakozási szándékukat az euro-atlanti szervezetekhez, ami tovább erősíti a régió biztonságát. Azonban, ha kilépne Magyarország a NATO-ból vagy az EU-ból, akkor biztonságunkat olyan fenyegetések és kockázatok veszélyeztethetnék, amelyek egy időben is megjelenhetnek. A kilépés súlyosan érintené a gazdasági fejlődés feltételrendszerét, Magyarország érdekérvényesítő képességét is. Az alapvető nemzeti érdekünket veszi semmibe a Fidesz és a KDNP, amikor a mai szövetségesi rendszerből való távozással kacérkodik és eközben leépíti a még meglévő védelmi képességeket is. "A majd mi megmutatjuk" lovagjai a rendelkezésre álló egyre kevesebb pénzt az egykor volt hidegháború felélesztésére pazarolták el, figyelmen kívül hagyva, hogy ez ma már idejét múlt politika. A Magyar Honvédség alakulatainak feltöltöttsége 2010 óta egyre alacsonyabb, a modernizációhoz szükséges források sem állnak rendelkezésre, és egy teljes mértékben kezelhetetlen helyzethez közelítünk.
A kormánypártok által táplált illúzióknak és a nosztalgiának egyedüli alternatívája az, ha a demokratikus ellenzéki pártok és mozgalmak egészen másként tekintenek szövetségeseinkre. A honvédelmet, amely nemzeti ügy, két pillére alapozzák: a nemzeti önerőre és a szövetségesi együttműködésre, mert "egyedül nem megy!” A Magyar Honvédséget olyan állapotba kell hozni, hogy képes legyen Magyarország függetlenségét és területi sérthetetlenségét védelmezni, de alkalmas legyen a szövetséges erők beérkezéséig önállóan is tevékenykedni.
A napi hírek mutatják, hogy térségünk számos országában továbbra is jelen vannak a belső feszültségek, az országok között területi viták éleződnek, nemzeti, etnikai, vallási és gazdasági ellentétek keltenek kisebb-nagyobb viszályokat. Még közvetlen környezetünkben is kialakultak olyan válságok, konfliktusok, amelyekben ugyan senkinek nem célja a magyar állam szuverenitásának, területi integritásának fenyegetése, azonban a határainkhoz közeli cselekmények Magyarország biztonságát is érinthetik. Ilyen Ukrajna, de ilyen a Nyugat-Balkán is, ahol egyes országok stabilizációja még ma is igényli a nemzetközi válságkezelő erők jelenlétét. Reméljük, ezek a villongások minket közvetlenül nem érintenek, de a légtérvédelem hatékony biztosítását már most is kiemelt feladatként kellene kezelnünk, amelyet hatékonyan csakis a NATO integrált légvédelmi rendszerében lehet megvalósítani. Elgondolkodtató, hogy adott esetben a nápolyi radarok már régen jelzik a térségünkben feltűnő ismeretlen repülőt, mielőtt a mi radarjainkon bármit észlelhetnénk.
A szövetségesi léthez a kötelességek is hozzátartoznak, akár tetszik ez, akár nem a pávatáncot lejtő fideszes politikusoknak. Joggal várhatják el tőlünk, hogy olyan katonai erőt tartsunk fenn és fejlesszünk, amely képes mind Magyarország védelmét, mind a külföldi műveletekben való részvételünket a hagyományos és az aszimmetrikus hadviselés viszonyai között teljesíteni. A magyar katonai erő határon túli alkalmazására természetesen kizárólag megfelelő nemzetközi jogi felhatalmazást követő közjogi döntések alapján, a nemzetközi szervezetek keretei között, a közös érdekek és értékek szolgálata mentén kerülhet sor, ám a Magyar Honvédségnek hozzá kell járulnia a NATO közös védelmi képességéhez is.
A NATO-szerződés kimondja: valamely tagország, így adott esetben Magyarország, megsegítésére is a szövetségesi keretek között csakis a szervezet döntéseivel összhangban, külső fegyveres támadás, illetve annak közvetlen veszélye esetén kerülhet sor. A műveletek során nem zárható ki terrorista csoportok fellépése, vagy tömegpusztító fegyverek alkalmazásának veszélye sem. A szövetséges létből az következik, hogy – a NATO integrált védelmi tervezési gyakorlatának megfelelően – nem kell minden tagországnak a katonai képességek teljes spektrumának kialakítására törekednie, mert ha valaki nem tudná, a védelmi képesség fenntartásának fő terheit az Amerikai Egyesült Államok viseli. Nekünk olyan szakosodott- és résképességeket kell fejlesztenünk, amelyek egyben megfelelnek Magyarország igényeinek és lehetőségeinek.
A korszerű és felgyorsult ütemű hadviselés során az egyes műveletekben a döntési ciklusok időtartama radikálisan csökken. A műveletekben csak olyan erők lehetnek sikeresek, amelyek alkalmazkodni tudnak a szűkülő döntési ciklusok követelményeihez. A magyar haderő további modernizálásának ez az egyik fontos követelménye, amellett, hogy mind a kijelölt elemei, mind az egyes parancsnokságai képesek legyenek expedíciós jellegű feladatok végrehajtására is. A magyar egységeknek képesnek kell lenniük arra, hogy integrálódni tudjanak más nemzeti, vagy több nemzeti kötelék csapataiba, s integrálni tudják maguk is más haderők kötelékeit.
A követelmények magasak, és messze vannak attól, amit a Fidesz-KDNP honvédelmi politikája képvisel: legyenek soványak a tábornokok, állítsuk vissza a lovasságot, és sorolhatnánk a katonai nosztalgia egyéb lázas formáit. Ha ráadásul odáig fajulnának az ellentétek, hogy kilépnénk a NATO-ból, az alapvető biztonsági feladatok ellátásához egyedül az első öt évben a GDP 7-9, utána 3-5 százalékát kellene közvetlen katonai célokra fordítani. Miből? Ha szakítanánk az euro-atlanti szövetséggel, kivel működnénk együtt a biztonságunk érdekében?
Ébresztő! Sorakozó!
