„Szerencse fel!" hívunk mi is, — a bányász szokása szerint, midőn az aknába száll, — lapunk, a „Munkás heti-krónika" első számának megjelenésekor.
Épp oly jó bizalommal eredményre, mint a bányász, kezdjük mi is munkánkat. Tudva ámbár, mily feladatnak vontuk alá magunkat, ti rajtatok van most, munkások, hogy érdektok védőjének kellő állást szerezzetek.
Tegyen mindenki tehetsége szerint, hogy lapunk minél messzebb kiterjedést nyerjen. — Ne legyen műhely, kevésbé pedig munkás kunyhó, hol a „Munkás heti-krónika" ne találtatnék. — Ébreszszétek fel a közönyösöket hosszan tartó álmokból, keltsétek az olvasó-érdekeltséget munkás-testvéreitek közt, — mivel csak ezáltal biztosíthatjátok a „Munkás heti-krónika" lételét.
Előfizetési ára oly olcsóra van szabva, hogy minden munkásnak tehetségében áll, azt magának megszerezhetni.
Mi a lap tartalmát illeti, az vezérczikkek és hetiszemléken kívül különösen az egyletek és munkások körében előfordulandó mozzanatokról bővebb tudósítást fog hozni.
A -Munkás heti-krónika" továbbá a társadalmi kérdések megvitatását és a munkások anyagi érdekeinek megóvását és gyámolítását tűzte ki czéljául, miért is az egyletek és társulatok felszólíttatnak, hogy előfordulandó kívánalmaikat és panaszaikat a szerkesztőségnek (Váczi-út 58. sz., ajtó 6.) küldjék be, hol szíves felvételt fognak találni.
Ezekkel a szavakkal indult – máig tartó, immár több mint másfél évszázados útjára – a Népszava, melynek első (négyoldalas) számából válogattunk az anno rovatunk olvasóinak.
A beköszönő szöveg mellett az, első oldalon az általános munkás betegsegélyező- s rokkantpénztár hirdetménye található, valamint az 1872 deczember 31-én kihirdetett ipartörvényt tárgyalja a lap, az ipartársulat ügye című cikkben. Címlapon kapott még helyet a szerkesztőségnek az a jegyzete, amely megemlíti, hogy az újság „társadalom-gazdászati jelleménél fogva, ódon sajtó-törvényünk értelmiben államjogi kérdések fölött nem értekezhet„
A második oldalon a Társadalom-gazdászati szemle és az induló Levelezések rovat mellett helyet kapott Erkmann-Chatrain: Teréz Asszonyság című „regényes korrajza”
A Heti Krónika mínuszos hírei közül szemezgetve olvashatták a kor olvasói, hogy
- Fuchs Gyula úr aranyműves és ékszerárus, munkásainak felszólítás nélkül, üzletében a kilenczórai munkaidőt hozta be. — Utánzásra ajánltatik – teszi hozzá a korabeli szerkesztő.
Gyűjtésre hív fel a lap az előző év december 13-kén meghalt Maki József temetkezésére, aki pesti felségsértési pör alkalmával a börtönben magának szerzett tüdőbetegség következtében hunyt el.
Szintén felségsértési perről tudósít a lap, miszerint Külföldy Farkas, Ihrlinger, Essl, Politzer és Svoboda pesti munkások ellen, ezen hónap folyamában a legfőbb ítélő törvényszék mint harmadik s utolsó folyamodású törvényszék által tárgyaltatni és elintéztetni fog.
— Moseberg Antonia a bécsi munkásképzőegylet elnöklője, a szivar munkásnők gyűlésében tartott szónoklata következtében, mint a bírósági ítéletben hangzik: a vagyonosztály elleni izgatás miatt tizennégy napi fogságra elitéltetett.
— Nejsehajeff ismert nihilista-agitátort, „Schweicz” mindamellett, hogy politikai menekült volt, kiszolgáltatták Oroszországnak a bevégzett elővizsgálat után mert az ölés, mellyel vádoltatik, Moszkvában vitetett véghez.
- Morva-Trübauból tudósítás érkezett, hogy az ottani takácsok között „strike” tört ki, melynek folytán 956 munkás szünetel.
Az utolsó oldalon az Általános munkás betegsegélyező- és rokkantpénztár elszámolásait teszik közzé.
A lapot Farkas Károly, Ihrlinger Antal és társai, mint kiadók jegyezték.
A lap sokáig csak hetente egyszer majd háromszor jelent meg. 1905. április 1-jén került utcára a véglegesen napilappá alakított Népszava első száma. A lap 1910-re meghaladta a harminc ezres példányszámot. „Nem lesz addig nyugalom Magyarországon, amíg az általános, egyenlő, titkos választójogot törvénybe nem iktatják!”- hirdette az I. világháború kitörése idején az újság. 1914. július 26-án egész oldalas szalagcím hirdette: „Nem akarunk háborút!”. 1916-17-ben a kormány már sűrűn élt cenzurális jogával: például az I. Ferenc József halálát hírül adó számból a címsoron kívül mindent töröltettek.
A Népszava a Tanácsköztársaság kikiáltásától kezdve a Magyarországi Szocialista Párt reggeli lapjaként jelent meg. Egymás után közölte a kommunista vezetők cikkeit, több évtizedes ellenzéki hagyománnyal a háta mögött kormánypárti orgánummá lett. A Tanácsköztársaság bukása után leleplező cikkeket közölt a fehérterror kegyetlenkedéseiről, ezért 1919. december 7-én szétverték a lap szerkesztőségét és nyomdáját, 1920-ban Somogyi Béla főszerkesztőt és Bacsó Bélát pedig meggyilkolták. 1921. április 29. és május 5. között megjelenését betiltották, november 30-án a belügyminiszter megvonta a laptól az utcai árusítás jogát, valamint sajtópereket indítottak a lap ellen izgatás és kormányzósértés vádjával.
A két világháború közötti két évtizedben nehéz korszakokat élt át az újság. 1927-ben 320 sajtóper indult ellene, 1932-ben pedig a belügyminiszter ismét betiltotta. A II. világháború alatt Szakasits Árpád (1939-44) vezetésével a lap megalkuvások közepette harcolt a munkások érdekeiért, élet- és munkaviszonyaik javításáért. Ismeretterjesztő, ízlés-, jellem- és tudatformáló tevékenysége gyakran a hatalom tilalmaiba ütközött. A népszavások törzshelyén rendszeresen megfordultak a szellemi élet kiválóságai.
Faludy György költő 1946 és 1950 között a Népszava irodalmi szerkesztője volt, 1934-ben Óda a magyar nyelvhez c. versét publikálta először az újságba. Az újság a nemzeti demokratikus erők együttműködésének, a nemzeti függetlenség és a népszabadság gondolatának szentelte hasábjait, melyeken a kommunistákon kívül megszólaltak a különböző antifasiszta irányzatok képviselői, köztük Bajcsy-Zsilinszky Endre, Szakasits Árpád, Móricz Zsigmond, Szekfű Gyula, Darvas József, szociáldemokrata és kisgazdapárti vezetők, valamint haladó polgári írók és újságírók. 1944. március 19-én jelent meg utoljára a Népszava és csak 1945. február 18-án indult újra a Szociáldemokrata Párt központi lapjaként, Szakasits vezetésével, akit Horváth Zoltán követett 1949-ig.
Az államosításokat követően 1948-tól a Népszava a szakszervezetek lapja lett.