Mint hagyományosan mindig, előkerültek persze a régi filmek, s ha nem is indult internetes összefogás, mint a Reszkessetek betörők című örökzöldért, azért a magyar nézők most is megkapták az ugyancsak örökifjú Indul a bakterházat, a kihagyhatatlan Abigélt, vagy a kultikus kedvencnek számító Üvegtigrist is. Plusz: még egy a háború előtt készült örökbecsűt, Latyival a főszerepben a Pepita kabátot is.
Akadt azért viszonylag új – és jópofa - film is a programok között. például a Szeka-túra. Megcsodálhattuk, hogy az 2012-ben leforgatott filmben milyen szenzációsan nézett ki – és milyen kitűnően játszott! – az akkor már 70 éves Barbra Streisand. A Hello Dollyt épp nemrég sugározta valamelyik csatorna, volt alkalmunk elámulni most, hogy az azóta eltelt 40 év szinte meg sem látszott ezen az anyukán, aki tudós, de a való életben nehezen boldogul.
Ezúttal éppen ügynökösködő fiát kíséri végig Amerikán át. És persze szekírozza, innen a nagyon találó magyar cím. Nem véletlen, hogy a filmet egy nő rendezte, Anna Fletcher, aki nem mellesleg koreográfus is. Igaz, ebben a filmben szó sem esik táncról, de a női lélek erősen jelen van.
Na de a szilveszter mégis csak a kötelező humor napja a képernyőn. A TV2 már este hétre jelentkezett a Humorbombával, ami azonban sem bombameglepetéseket nem hozott, sem igazi durranásokat. Mint ahogy nem hozott meglepetést a Korda György és Klárika-páros híradós jelentkezése sem. Klárika ugyan profi módon konferálta be a híreket, Korda viszont csak halvány poénokat tudott ehhez hozzáadni. Az egésznek mintha az lett volna csupán a funkciója, hogy bizonyítsa: a kórházi kezelés után „Gyuri bácsi” jól van, felgyógyult. Örülünk neki és jó egészséget kívánunk.
A Hócipő-kabaré az ATV-én startolt és nem tartott egy egész óráig sem Farkasházy vezetésével. Igazán jó szám talán egy akadt benne: Orbán beszédének paródiája, amint két kuka felett szónokolt – bár mintha később Sas műsorában is ugyanezt hallottuk volna -, természetesen kétfelé beszélve a szerint, hogy melyik színű kuka felett tartott előadást.
Természetesen nem maradhattunk ezen az évbúcsúztatón sem Bagi és Nacsa nélkül. A két férfiú – nem először -, igen jó maszkokban, amatőrök létükre igen jól játszanak el különböző közismert figurákat. Különösen „hiteles” volt idén is, csakúgy, mint tavaly, Áder János újévi köszöntője. Olyannyira, hogy aki éjfélkor meghallgatta az igazi Ádert, az néha azon mosolyoghatott, mintha ő is a Bagi-Nacsa páros szövegét mondaná.
Az igazi kabarét természetesen Sas József szállította, régebbi összeállításaival és a külön, erre az estére készített Hüvelyk mutyi című műsorával. Sok, nagyon jó, aktuális tréfát láthattunk az esten, közülük is kivált a képviselő vagyonnyilatkozatának ellenőrzése. Szellemes volt a két ellentétes párthoz tartozó öngyilkosjelölt vitája, akik végül együtt zuhannak le a mélybe egy szikláról. Egészen kiváló volt Sas előadásában, természetesen aktualizált szöveggel, a Hegedűs a háztetőn Ha én gazdag lennék… című száma.
A műsorban szóba került a kabaré is, mint műfaj. Voltak, akik úgy vélik, hogy a kabaré nem véletlenül haldoklik, hiszen nincs jövője. Kétségtelen, a hagyományos kabaré rendszerint a hatalom szorításában jött létre és a vonzerejét az adta, hogy kimondott olyasmit a fennálló viszonyokról, amit máshol nem lehetett olvasni, vagy hallani. Manapság – egyelőre? – még olyan a helyzet, hogy néhány fórumon lehet bírálni a kormányt és a mai hatalom vezető személyiségeit. (Például lapunk hasábjain.)
Ám ilyan közvetlenséggel, ennyire egyértelműen, mint például ebben a Hüvelyk mutyiban Sasék tették, nem nagyon volt példa. Talán csak kinn az utcákon, a tüntetéseken hangzik el ennyire nyíltan fogalmazó kritikus vélemény. A műsor végén Beregi Péter és Sas, Hacsek és Sajóként azon humorizáltak – humorizáltak? inkább meditáltak -, hogy az elmúlt 70-80 évben hányféle rendszert élt túl ez a halhatatlan páros.
