Még szinte meg sem jelent írásom arról, hogy "Hunniában valami elkezdődött" de a december közepi közvélemény-kutatások (Medián, Ipsos, Tárki) máris a Fidesz rendkívüli népszerűség vesztését, és ezzel együtt a szavazóbázis csökkenését mérték. Mindhárom cég csaknem 1 millió szavazó elvesztéséről adott számot, valamint arról, hogy Orbán Viktor népszerűségi indexe is 16 pontos vesztességet szenvedett el: októberről novemberre a rendszerváltás óta példátlan módon visszaesett. Ebben bizonyára nagy része van annak, hogy ősz óta a nagy nézettségű RTL Klub csatorna a tényeknek megfelelően számol be a Fidesz botrányos ügyeiről; a felháborító pazarlásról, a rongyrázó urizálásról, a luxuslakás vásárlásokról, a több százezer forintos értelmetlen külföldi utazásokról.
No és a korrupciós botrányról, amely azután még súlyosabb ügy lett, hogy a NAV elnök asszonya Orbán utasítására beperelte az USA ideiglenes ügyvivőjét. Az eljárás nevetséges, a diplomáciai gyakorlatban szokatlan, hogy egy szövetséges ország vezető diplomatáját egy több, mint gyanús ügyletbe keveredett állami tisztviselő beperelje. Úgy látszik, Orbán még mindig azt hiszi, hogy "szabadságharcos" erőszakoskodással, durva szájalással valamit elérhet. Nem, nem érhet el semmit, legfeljebb nevetségessé válik, legfeljebb lelepleződik az, hogy az orbáni rezsimnek fogalma sincs a nemzetközi viselkedés szabályairól és a nemzetközi erőviszonyokról.
Az orbáni autoriter rezsim valahára szembesül azzal, hogy az oly sokáig lényegében néma társadalom nem tűri tovább szó nélkül a zsarnokoskodást. A megnyirbált, ellehetetlenített baloldali, liberális média sem adta fel, "megfogyva bár, de törve nem" teszi a dolgát.
Hiába van tél, hiába az év végi ünnepek, a közfelháborodás újra és újra képes tömegeket vinni az utcára. A minden józan mértéket elvesztett kormány fáradhatatlanul gondoskodik arról, hogy legyen min dühöngenie az amúgy is végsőkig felingerelt társadalomnak. Egyik nap az alapvető emberi jogokat sértő általános drogteszt ötlete, aztán az M0-ás és a bevezető utak fizetőssé tétele, vagy az otromba vasárnapi üzletbezárás - megannyi érdeksérelem, megannyi botrány...
A nyugati politikusok, mindenekelőtt a mértékadó nyugati sajtó, egyre élesebben jelzi: a magyar miniszterelnökhöz hasonló dél-amerikai, vagy szovjet-orosz jellegű fiók-diktátoroknak nincs helyük a modern Európában, főleg nincs helyük egy uniós országban. Orbánnak miden oka megvan arra, hogy tartson Merkel asszony közelgő látogatásától. A német kancellár minden bizonnyal kendőzetlenül megmondja majd a magyar partnerének, hogy eddig és ne tovább. A tekintélyes néppárti politikus nem hagyhatja szó nélkül, hogy pártcsaládjának egyik miniszterelnöke napi gyakorisággal kompromittálja a megkerülhetetlen európai demokratikus értékeket.
Lassan - vagy talán már nem is olyan lassan - ott vagyunk, mint amikor 1987-ben a demokratikus ellenzék nyilvánosságra hozta híres Társadalmi Szerződését, amelynek első mondata ez volt: "Kádárnak mennie kell!" Nos, elérkeztünk oda, amikor Orbánnak is mennie kellene?
