Mi érvényeset, lelkesítőt tudtok mondani?
Ez már nem hajnal, hanem reggel. 2015 reggele. Milyen reggel?
Hogy a hatalom mitől fél, azt tudjuk. A néptől, amelyre oly nagyon szeret hivatkozni, amelynek nevében beszél, s amely ellenére cselekszik.
De kitől, mitől féltek ti, demokratikus ellenzék? Talán attól, hogy nem ti lesztek a kovász. Attól, hogy nem a ti zászlaitok, jelvényeitek alatt fogják még artikulátlanul ugyan, de mégis csak azt üvölteni a pesti éjszakába: Európa! A saját gyerekeitektől, unokáitoktól féltek, akiknek agyába éppen ti ültettétek el Európa, a Nyugat gondolatát, de akik most saját maguk akarják megmondani, mit gondolnak ők Európának, mit Nyugatnak, s mit a saját hazájuknak. Nincs jogotok hozzá, hogy ezt a jogot megtagadjátok tőlük, még ha nem tetszik is.
Mitől féltek? Attól, hogy a géprombolók vak dühével a most regnálókkal együtt az utóbbi negyedszázadot is pokolra hányják? Miért nem néztek magatokba? Mi érvényeset, hihetőt, lelkesítőt, vagy akár higgadt érvet tudtok mondani a ti negyedszázadotokról? Hogy miért Európa? Miért a Nyugat zsidó-kereszténysége és nem a Kelet pogánysága? Hogy ez a kereszténységre lózungjaiban oly érzékeny, de a nyugati szekularizációra oly érzéketlen új jobboldal miért maga a pogányság, amelynek fülébe Szent István forró ólmot öntetett, hogy aztán a saját fejére tegye a Nyugat koronáját, amelynek a hatalom csak a szent jelzőjét szereti simogatni. El tudtátok mondani István gyötrődéseit, amiért a saját véreit irtotta ki? Mert Ázsiából érkeztünk ugyan, de arcunk a Nyugat felé fordul ezer év óta. Hogy ugyanakkor a Nyugat nem elérendő, letudható, „jobban teljesítendő cél”, hanem eszköz, hogy élhető országot teremtsünk magunknak. És hogy Keleten - nekünk - ez lehetetlen?
Mi érvényeset tudtok mondani arról, hogy mi a liberalizmus, amelyet úgy gyűlöltök, miközben sebesre kaparjátok magatokról a "neokonzervatív gazdaságpolitika" billogját, amit a jobboldal sütött rátok, de amit épp a billogozó jobboldal valósít meg utánozhatatlan kegyetlenséggel immár négymillió honfitársatok romlására. Mi érvényeset, lelkesítőt tudtok arról mondani, milyen a baloldali világ? Tényleg csak a "jóléti rendszerváltás, az árokbetemetés, a száz napos program, a tíz, ötven, száz pont, a kisemberek" volna csak? Vagy valami több, és főként más?
Nézzetek már magatokba! Milyen baloldal az, amelynek máig nem sikerült még egy Horn Gyula tehetségű méregkeverőt sem felnevelnie? Milyen baloldal az, amely politikailag megfojtotta a 2006-ban egyetlen pillanatra európai horizontú programot felmutató kormányfőjét, hogy aztán dj-ként végezze? Mert az a baloldal kormányzati hatalmát féltve megrémült attól, hogy saját értékei szerint modernizálja az országot. Rájöhetett ugyanis, hogy nincsenek értékei, csak a megóvandó hatalma. Előjogai vannak. A bukás után meg csodálkozott, hogy a jobboldal megteszi. Megöli az egyéni és közösségi szabadságot, megvakítja a rendszert vigyázó szemeket, mind szűkebbre méri a szabadság terét. Mert ezek az ő értékei.
Mit tiszteljen egy új generáció (s mit egy csalódott öregebb) egy olyan korszakban, amelynek már a hajnalán a múltba révedő ostobaság mentén kettéhasadt az értelem: apák és fiúk, népi és urbánus. Mit tiszteljenek egy olyan korban, amelyben a kádárizmus áporodott levegőjét egy akkor ugyancsak friss nemzedék nemhogy kiszellőztette volna, de az általuk kitárt ablakokon még bűzlőbb mocsárszag áradt be. Mit tiszteljenek az oda-vissza tisztázatlan ügynök-múlt sáron, a hatalom morált és etikát megtagadó pragmatista akarásán, a gazdasági háttéralkukon, a korrupción…
Azt mondjátok, parlamentarizmus, parlamenti pártok nélküli demokrácia nem létezik. Igazatok lenne, ha nem csak a saját pártjaitokra gondolnátok. Hogy csak ti vagytok a pártok, és utánatok vége szakad a világnak. Miért gondoljátok, hogy csak ti lehettek a baloldal, a liberalizmus, vagy a zöld politika egyetlen, hiteles és persze legnagyobb képviselői? Ti, akik 2014 hajnalán, négy év Fidesz-kormányzás után még azt sem értettétek meg, hogy az ország csendes többségének nem elég a kormányváltás, rendszerváltás kell. Nem értettetek meg semmit, annyira elmerültetek a kicsinyes pozícióharcban, hogy aztán csodálkozzatok a vereségen és a népet mondjátok ostobának. Mert önként, szabadon az orbáni teljhatalmat választotta. Pedig nem a nép az ostoba, ha nem akar benneteket követni, hanem ti vagytok azok! A hatalom is az, mert elhiszi, hogy politikai támogatottsága társadalmi támogatottság, ezért mindent megtehet. De: ti is azok vagytok, mert legfeljebb arra juttok, nem kellettetek, ám hogy miért nem, azon már nem tipródtok. A nép nem ostoba, nagy többsége nem szavazott az etatista rendszerre. De rátok sem, mert látta, hogy kormányzásra képtelenek vagytok.
Mindahányan az orbáni rendszer része lettetek. Amelynek bornírt alaptörvényére esküt tettetek. Beültetek a parlamenti székek melegébe. Ahelyett, hogy 1789 mintájára a Labdaházba vonultatok volna, kimondva: soha el nem válunk egymástól, és mindenütt összegyűlünk, ahol a körülmények azt megkívánják, mindaddig, amíg a IV. Köztársaság alkotmányát meg nem alkotjuk és szilárd alapokra nem fektetjük.
Csendben menjetek hát ki a köz tereire, így erősítsétek a tiltakozás új hullámait, hagyjátok meg az új generációknak, hogy úgy, ahogy nekik tetszik, tegyék meg, amit megtenni gondolnak. Az idő eldönti: elsorvadnak-e, mint ti, vagy életben maradnak, a nép javára.
