Az „Országvédelmi Akcióterv” (nem egyszerűen terv, hanem Akcióterv!) ötlete, amelyet a kormánypárt frakcióvezetője jelentett be, legalább akkora terjedelmű írást érdemel meg, mint az „informátorainktól” származó jóslások a kormányfő pártján belüli helyzetének alakulásáról 2015 elején. Egy jövőbeni „Országvédelmi Akcióterv” ugyanis, amelyet nem anonim „informátoraink”, hanem egy vezető politikus nyíltan szóba hozott, rendkívül elgondolkodtató és riasztó. Vajon mi szükség van békeidőben, amikor az ország tagja egy katonai-politikai szövetségi rendszernek és egy gazdasági-politikai integrációs csoportnak, Országvédelmi Akciók Tervére? Mi történt, hogy a kormányfő és kormányon belüli közvetlen beosztottja hirtelen amerikai titkosszolgálati akciókról beszél, a parlament elnöke pedig „negyedik világháború” gondolatával riogat? Milyen akciók lehetnek majd egy olyan tervben, amelyet az a kormányzó párt készül kidolgozni, amely a negyedik világháborúról beszél, és amelynek vezetője magát és bennünket nem kímélve az illiberális demokrácia megvalósításán fáradozik, illetve értelmetlennek nyilvánította és a gyakorlatban már régen száműzte a „fékek és ellensúlyok” rendszerét?
Csak nem arról lenne szó, hogy akkor most elkezdődik az alapvető szabadságjogok és a nemzeti érdekek komplexumán belül a személyi szabadságjogok további háttérbe állítása? Furcsa új jelenség, hogy a kormánypárt elkezdett olyan dolgokat mondani, amelyek szerint nemcsak őket, hanem a jelenlegi ellenzéket is veszély fenyegeti külföldről. Nem kétséges, a kormány helyzetét a magyarországi választók bizonyos köreiben megkönnyítené, ha a kormány politikai ellenzéke csatlakozna a kormány értékeléséhez a külső fenyegetés létezéséről. Egyelőre csak a Jobbik az, amely erre vevő. A többi ellenzéki párt szereplésének sikerét jelenlegi vezetőik alkalmatlansága, ostobasága vagy éppen vezetőjük széles körben tapasztalható – nem feltétlenül meglepő - erőteljes elutasítottsága akadályozza leginkább. Szóval az „Országvédelmi Akcióterv” gondolatáról az adott körülmények között hallani ijesztő. Milyen 21. századi gyepű kialakítására lenne itt szükség? Vajon az „Akcióterv” ki fogja-e mondani, hogy biztonságunk egyik pillére továbbra is a NATO? Vagy valami mást fog az „Akcióterv” tartalmazni? A NATO-hoz népszavazással történt jóváhagyás után csatlakozott Magyarország. Vajon a Fidesz és kormánya a népszavazás eredményét még mindig elfogadja?
Az Akciótervet egyeztetik az ország törvényben is megörökített szövetségeseivel? Esetleg arról van szó, hogy Rogán úr és mások fantáziáját megmozgatta volna az orosz katonai doktrina napokban bejelentett módosítása, és trendynek gondolnák, hogy itt is legyen valami változás: „körkörös védelem” vagy bármi más, megspékelve azzal, hogy külföldi befektető ne vihesse ki akár az osztalékát, akár az eredeti tőkebefektetését? Ebben az országban szerintem úgy 100 milliárd eurónyi külföldi direkt tőkebefektetés van, ami negyedszázaddal ezelőtt talán félmilliárdnyi ecu értékének megfelelő állománnyal indult. A 100 milliárd euró megfelel egy évi teljes nemzeti jövedelemnek. Százezrek ennek köszönhetően rendelkeznek állással, fogyasztanak, adót fizetnek, exportból devizabevételt termelnek. Le kellene már állni a nem Fejér megyéből indult befektetők ijesztgetésével! Az 1990 tavasza és 2010 tavasza között kormányon volt pártok nem voltak külföldi befektető ellenesek. Mit akarnak a kormányon lévők? Mire való a nacionalista érzések felkorbácsolásával járó retorika? Mért szükséges a „világháborús” utalásokkal és az „országvédelmi akciós” dolgokkal való ijesztgetés? Van-e palack és van-e benne szellem, és ha van, mi ez a szellem és miért kell azt kiengedni? A korrumpálhatatlan Gábriel arkangyalt újabb súlyos támadás érte volna? Vagy arról lenne szó, hogy már megint nyomják Krahácsot, miközben 21. századi krahácsiak irányítják az országot?
