- Boross Pétertől nem vártam

Hazugság az is, ha megtagadjuk az igazságot, azért, mert azt mi nem tapasztaltuk meg. De, ha ezt egy volt miniszterelnök teszi, az alávalóság! Én valamivel fiatalabb voltam 1944-ben, mint Boros Péter, csak emlékeim vannak. Abban az időben fogalmam sem volt – bár az iskolában szó volt róla – Horthyról, a zsidóüldözésről. Kertes házban laktunk Zuglóban. Akkoriban nem volt illendő gyerekeknek az utcán játszani, de bizony sokszor ki-kilógtunk, mert az olyan izgalmas volt. Egyik nap, amikor nem lehetett kilógni, a kapubejáró kis ablakában leselkedtem ki, és láttam, hogy a túl oldalon áll egy teherautó, és a platójára szállnak fel kis barátom szülei és ő maga is. Mélységesen felháborodtam! Platón utazni, az valami remek lehet, erről engem nem értesített! Rohantam bőgve a nagymamámhoz, hogy milyen gyerek az, aki nem törődik a barátjával. Nagymamám nem szólt semmit, csak a lakás mélyére vitt. A gyerek hamar elfelejti a bánatát, bár nem értettem, hogy a másik házban lakó barátaim miért mentek el váratlanul, s el sem köszöntek tőlem. Ők elmentek, de nem tudni, hogy életben maradtak-e. Persze abban az időben fogalmam sem volt, hogy az én kis barátaim zsidók, akkoriban nem volt szokás gyerek között ilyesmiről beszélgetni. Nem hiszem, hogy Boros Péter ilyen tudatlan lenne, ha emléke, mint nekem nem is volt, de nem olvasott ilyen esetekről? Nem járt moziba? Nem járt külföldön? Igaz, már akkor sem viselkedett valami gerincesen, amikor Göncz Árpádot kifütyülték az akkori jobbikosnak nem nevezett jobbikosok. Érthetetlen ma sok ember viselkedése, de Boros Péter azért jobban szégyellheti magát.