Az 1974-ben készült és Chicagóban 1975-ben Ezüstérmet nyert Szerelmem, Elektra a sajátos látványvilágot teremtő Jancsó-filmek között is a leglátványosabb. Jancsó Gyurkó László színdarabja nyomán helyezte az ókori görög drámát és a mítoszt a magyar pusztába. Törőcsik Mari, Cserhalmi György és Madaras József a főszereplők. A 12 hosszú snittben fényképezett, most digitálisan gyönyörűen felújított film Fazekas Eszter filmtörténész szerkesztésében új életre kelt és a Magyar Nemzeti Archívum és Filmintézet kiadásában jelent meg DVD-n. Az extrák között olyan különlegességeket találunk, mint Jancsó Miklós rövid interjúrészlete egy 1996-as portréfilmből (Nádasy László rendezésében), az évtizedekig tartó közös munkára, műhelytitkokra Kende János és Grunwalsky Ferenc, Jancsó két alkotótársa emlékszik Fazekas Eszter kérdései nyomán.
A Kende János szakmai felügyeletével újjászületett film kivételes esztétikai élmény. A Gelencsér Gábor filmesztéta a megjelenés alkalmából kiemeli: a mai néző számára is döbbenetes élmény, a film nyíltan arról beszél, hogy a Kádár-rendszer miként kényszeríti felejtésre az embereket. Ennek tükrében van súlya annak, hogy Elektra nem felejt, és addig nem nyugszik, amíg bosszút nem áll. A néző megdöbbenését fokozhatja a nyílt utalás: elhangzik a filmben, hogy a királyt 15 éve ölték meg. Visszaszámolva a forgatás évétől (1973), ez nem más, mint 1958, Nagy Imre kivégzésének éve. Ilyen nyílt utalás a kimondhatatlannak számító igazságra az elhallgatások korszakában kivételesnek számít, a parabolák nyelvéhez képest is éles szembefordulás ez a zsarnoksággal.
A ma nézőjének megdöbbentő az is, mennyire nem öregedett a 40 éve készült Szerelmem, Elektra, noha a film az időre legérzékenyebb műfaj. A máig hatásos filmnyelv mellett a gondolat is eleven maradt. Fazekas Eszter ezt úgy fogalmazza meg: a szemet gyönyörködtető koreográfiával elbeszélt mű zsarnokság és szabadság örök víziója. Jancsó ugyanakkor e folyamatosan szűkülő és táguló látványvilágba éles rendszerkritikát is rejtett. Elektra, Oresztész és az elődjét meggyilkoló Aigiszthosz király párharcával visszautal a kádárizmus születésére. „Amig egyetlen ember él, aki nem felejt, senki nem felejthet” – mondja ki az alapgondolatot Elektra, akit Törőcsik Mari lélegzetelállítóan jelenít meg.
Lassan egy éve, hogy meghalt Jancsó Miklós. Az emléke előtti tisztelgés is a Szerelmem, Elektra mostani megjelenése. A rövid Jancsó-interjú részlet a lemez fénypontja a film mellett. Az ereje teljében lévő Jancsó láttán, és a máig érvényes gondolatok hallatán belénk sajdul a hiánya. Van néhány különösen fontos mondata a kiválasztott részben.
-A függetlenség, a szabadság jogosítványa önmagában semmit sem ér. A függetlenséget nem lehet egyszerűen csak deklarálni. A függetlenséghez független ember is kell.
Filmjei, köztük a Szerelmem, Elektra meghatározó helyszínéről azt mondja Jancsó:
-Mi a különös Magyarországon? A tájérdekessége a puszta. Ez a fantasztikus, szabad táj. Ezeken a tájakon olyan filmeket csináltunk, amelyek arról szólnak, hogy nincs szabadság. A táj és a történet, amelyet elbeszélünk, ellentmondásban van egymással. A Szegénylegényekben van egy jelképes rész. Madarasnak azt mondják, indulj el, és amikor elindul, hátulról lelövik. Elindul a szabad puszta felé és nem tud odaérni.
Kende János 14 Jancsó-filmet fényképezett, ezek közül a Szerelmem Elektra a szakma véleménye szerint a legbravúrosabb. A helyszín ugyanaz, mint a Szegénylegényekben, Apajpuszta, de itt a hatalmas térben hihetetlenül bonyolult koreográfia szerint megtervezett mozgások megmozgatták a teret. 500 táncos, lovak, színészek, Jancsó-gyertyák, meg a játék a sárgolyónak látszó hatalmas labdával. Kende elmondja, a hatalmas labdát a helyszínen fedezték fel, lovas játékokra használták turisták szórakoztatására. Jancsónak azonnal eszébe jutott az ötlet: a zsarnok kerüljön fel a labdára, próbáljon megkapaszkodni rajta, miközben körülötte a tömeg azt kiabálja, „Halál a zsarnokra!” Így született meg az emlékezetes jelenet Madarassal a földgömböt szimbolizáló óriáslabdán.
A híres jelenet a labdával és a zsarnokkal FORRÁS: MANDA
Kende emlékeiből izgalmas műhelytitkokat tudunk meg. Elmondja, a felvevőgépbe 12 percnyi film fért, ennyi ideig tartottak a híres Jancsó-féle hosszú beállítások. A hatalmas tömegmozgásokat előző nap meg éjszaka próbálták. Ha felvétel közben valaki tévesztett a vasfegyelmet kívánó mozgásokban, azt a kameramozgással többnyire korrigálni tudta, épp a tömegmozgás segítségével. Nehézséget az okozott, hogy egy vágatlan, 12 percig tartó felvétel során hogyan menjen át a géppel a hatalmas tömegképekről egy arc, egy kard közelijére úgy, hogy minden éles legyen. Majd táguljon ki róla úgy, hogy ezeket a tereket egymás mellettiségükben és állandó mozgásukban mutassa.
Jancsó a felvételek alatt mindig hangosan irányította a tömeg meg a színészei mozgását, olykor Kende is kiabálni volt kénytelen, ahogy meséli, de Jancsó volt a hangosabb, mert nála mikrofon is volt. A forgatáshoz 40-50-60 méter hosszú fahrtsínt építettek ki, ezen gördült a fahrtkocsi Kendével és a kamerával, Az Elektra forgatásán darut is raktak a fahrtkocsi mellé, az emelte meg akár 2,5 méter magasra az operatőrt a kamerával együtt. Kende ismeri a Jancsó-gyertyák titkát is: petróleumos gyertyabél tartotta életben a dombon artisztikusan elhelyezett gyertyák lángját, amit nem tudott a szél elfújni. Viszont azt a vizet, amelyben meztelen lányok fürödtek egy helyben kiásott tavacskában, 150 darab vízforralóval melegítették, ne fázzanak meg a lányok a jéghideg vízben.
Jancsó többnyire ugyanazokkal az emberekkel dolgozott, ez összeszokott közösség volt, megbízhattak egymásban. Jellemző volt Jancsóra, hogy keresztnevükön szólította még a statisztákat is – emlékszik vissza a közös évtizedekre Grunwalsky Ferenc, aki az utolsó korszakban operatőre is lett a Jancsó-filmeknek. Pontosan megfogalmazott mérlege szerint Jancsót nem azért tisztelték, mert hosszú beállításokat tudott felvenni, hanem mert elvont filozófiai, történelmi tartalmakat, a tömegmozgalmakról alkotott gondolatokat tudott kifejezni mozgással, koreográfiával. Miközben Jancsó maga nagyon is primitívnek tartotta a film műfaját. Ahogy Grunwalsky összegzi: ha van magyar művésznek köze ahhoz a mélységhez, amit Bartók a zenéjében felfedett, az Jancsó, aki a filmmel tett hasonlót.
Január 31-én lesz Jancsó halálának első évfordulója. Érdemes számot vetni, hogy abból a rendkívüli kulturális-művészeti örökségből, amelyet ránk hagyott, hány filmje vár már felújítva a DVD-kiadásra, hány vár még a digitális felújításra, ideértve fontos kornyomatnak számító dokumentumfilmjeit is. És jó volna megoldást találni a kiadással kapcsolatos jogi kérdésekre, hogy az összkiadás megoldható legyen. Kende Jánosnak igaza van: a hazai és nemzetközi filmörökség érdeke, hogy kézbe vehessük a Jancsó-összest egyetlen dobozban.
