A címben szereplő törvény sosem született meg. Pedig fontos lett volna. Lehet, hogy Jávor Sarolta élete múlt rajta. Más, szintén személyre szabott törvények viszont szép számban születtek. Azok is fontosak voltak, legalábbis valakiknek. Élet nem múlt rajtuk, de egy-egy korábban törvénybe ütköző kinevezés, meggazdagodás, szemérmetlen versenyelőny annál inkább. Ezek - úgy látszik - többet nyomtak a latban. Nem csoda: a személyes kivételeket szentesítő jogszabályok jelentős, rangos emberek, kormánypárti politikusok, vagy azok üzletfelei kedvéért fogalmazódtak meg. Jávor Saroltának viszont sem rangja, sem politikai jelentősége nem volt. Most már élete sincs, az is csak 22 évig tartott.
Fotója csinos arcú, karcsú kislányt mutat. Tiniként kapcsolatba keveredett egy fiúval, aki végül börtönben kötött ki. Nagyon is megérdemelten: gyilkosságért kapott 15 évet. És noha nyilvánvalóan szerette a lányt, ezzel akaratlanul őt is halálra ítélte. Jávor Sarolta tudniillik gyerekkora óta beteg, 2009-ben ki kellett venni mindkét veséjét. Azóta dialízis tartotta életben. Csak egy transzplantáció segített volna rajta. Kivételes szerencse: barátja, aki rögtön felajánlotta veséjét, alkalmas donornak bizonyult.
2010. április 13-ára kiírják a műtétet, de április 1-én a fiút letartóztatják, majd el is ítélik. Ő továbbra is adná, egyre kétségbeesettebben adná a veséjét, a pszichológus szerint ezt egyre inkább valamilyen vezeklésnek is érzi. A börtönben mindvégig sószegény vesediétát tart, edzi magát, hogy alkalmas maradjon a szervátültetésre. Ettől még, persze, gyilkos. de a lány nem az. Mégis ő kapja a halálbüntetést. A törvények úgy rendelkeznek, hogy fogvatartott csak egyenesági rokonnak adományozhat szervet. Nyilván van oka a rendelkezésnek, talán a bújtatott szervkereskedelmet akarták (akartuk, mert a hosszú ideig sok vizet nem zavaró paragrafus még az előző kormányok idején született) vele megakadályozni.
Évekig nem is adódott olyan helyzet, ami változtatást követelt volna. Most azonban igen. De ez senkinek nem volt elég fontos. Az idő telt. A lány felkerült a donorra várók hivatalos listájára, de a szerencse már nem neki kedvezett. Gyakran került nagyon rossz állapotba, amikor meg sikerült a műtétre alkalmas kondícióba hozni, soha nem akadt szervadományozó. Közben, versenyt futva az életért az idővel, sorra instanciáztak a hivataloknál, kormánypárti képviselőjüknél a törvénymódosításért. Mi, többiek, nem tudtunk a kálváriájukról, de hiába is tudtunk volna. Ellenzéki indítványt a kétharmad napirendre se tűz, nemhogy elfogadna.
Tavaly nyáron megvolt a börtönesküvő. A fiú és a lány házasságot kötöttek. Így elegendő lett volna két szót módosítani a törvényen: "az egyenesági rokon" mellé odaírni az "és házastárs"-at abba a körbe, akiknek javára kivételesen a fogvatartottnak is engedélyezhetik a donorságot. Ahogy az immár házaspár kérte, legalább olyan esetben, amikor a szükséges orvosi vizsgálatok és az indítékok önzetlenségét firtató etikai bizottság állásfoglalása már a letartóztatás előtt megtörtént. De a parlament annyira el volt foglalva a nemzeti együttműködés rendszerének erősítésével, hogy Jávor Saroltával már nem maradt ideje együttműködni. Nem tudom, nekifutott-e a képviselőjük egyáltalán, ha igen, hát valószínűleg elhessegették. Jávor Sarolta karácsony előtt meghalt. Nagy fájdalmai voltak.
Nem is kell ahhoz nagyon vaskalapos jogászi gondolkodás, hogy valaki úgy vélje: nem lehet minden személyes ügyre jogszabályt alkotni. Csakhogy az utóbbi évekből legalább egy tucat "lex X. Y."-t tudnék felsorolni. Törvényeket, sőt alkotmánymódosítást, amelyek mind-mind egy adott személy vagy baráti cég érdekében születtek. Gyakran egy-két nap alatt végigverve a parlamenten. Csak éppen a "Lex Jávor Sarolta" nem bírt megszületni, négy év alatt sem. Volt viszont például "Lex Borkai Zsolt". Annak érdekében, hogy 2010-ben a már kormánypárti képviselő polgármester is lehessen, villámgyorsan 5 évről 3-ra csökkentették azt az időt, ameddig a katonai, rendőri szolgálatból leszereltek még nem választhatók politikai funkcióra. Hát hiszen ez is fontos, ha vesét és életet nem is kaphatsz érte. Mint ahogy fontos volt legutóbb a "Lex Mocsai Lajos", amelynek jóvoltából a korábban megkövetelt fokozatok nélkül is a Testnevelési Egyetem rektora lehetett Mocsai. És e két törvény között az összes többi "Lex". A "Lex CBA”, hogy az üzletláncokra vonatkozó szigorítások alól mentesüljön a cég. A trafiktörvényként is emlegetett "Lex Continental" vagy "Lex Sánta János", ami a nagy hatalmú politikus barátját és annak vállalkozását hozta előnyös helyzetbe a dohánypiacon, vagy a "Lex Szijjártó", mely névadójának a havi kétmilliós plafont meghaladó fizetését volt hivatott elrendezni. És voltak persze "jól kiszúrunk veled" típusú "Lex"-ek is. Az egyházi törvény némely passzusát nyugodtan nevezhetnénk "Lex Iványi Gábor"-nak, a médiatörvényben is elhíresültek a "Lex Klubrádió" paragrafusok.
Jávor Saroltával még kiszúrni sem akartak. Csak nem volt elég fontos. Egyszerű állampolgár. Hogy is képzelhette hogy az állam érte van?