A hét témája, hogy a Fidesz celebjei (mert én nem tartom politikusoknak őket!) urizálnak. A HVG múlt heti számában Eszterházy Péter írt szép, négyoldalas gondolat-kalandot az ő élvezetes, csapongó stílusában, de ezt egyszerűbben is meg lehet fogalmazni. Én imádom a magyar nyelvet, nemcsak azért, mert az anyanyelvem, hanem a ragozós szerkezete miatt is, amivel egyetlen szóban ki tud fejezni egy egész gondolkodásmódot és életérzést. A magyar nyelvben az "úr" nemcsak egy férfi embert jelent, hanem egy társadalmi réteget és viselkedési kultúrát is! Az úr a pokolban is úr! Az >urizál< jelentése pedig tömören annyi: úgy viselkedik, mintha úr lenne, pedig csak egy intelligencia és stílus nélküli, hirtelen meggazdagodott bunkó! A HVG-ben a cikkhez mellékelt fényképek árulkodók. Elegáns, nyakkendős öltönyhöz nem hordunk hátizsákot, akkor sem, ha az bármilyen márkás, de női stílusú kézitáskát sem! És a több százezres cipőnk talpáról levesszük az árcímkét, és nem mutogatjuk, hogy mindenki >láthassa<, hogy nekünk erre is telik! A hetvenes években boldog-boldogtalan diplomata táskával járt, az is, aki az uzsonnája zsíros kenyeret hordta benne! Az urizálók mindig a divat szerint, a mások elvárásai szerint élnek, mert nincs saját stílusuk. Az urizálás mindig az anyagi javak, a tehetősség mutogatásával jár! És a probléma soha nem a viselkedésben van, hanem az urizálásra használt gazdagság eredetével! Demjánt, Csányit, Bigét senki nem tartja urizálónak, mert nem hivalkodnak a vagyonukkal! Az urizálás emblematikus mintapéldája a "Hyppolit, a lakáj" című magyar ős-film, (szerintem nincs ember, aki még nem látta!), amiben az egyetlen valódi úr a lakáj, Hyppolit!
