A református püspök kiemelte: ez a mondat, amelyet néhány éve egy berlini ház falán olvasott, "iszonyatos kiáltás". Azé az emberé, aki magányosságával, félelmeivel és hibáival küszködve keres valakit egy üres világban. Valakit, akinek puszta jelenléte örömmel és nyugalommal tölti el - tette hozzá.
Bölcskei Gusztáv szerint a nagy és színes karácsonyi történetek mindig ugyanúgy végződnek. Elmennek az angyalok, a napkeleti bölcsek és a katonák is. De a gyermek ott marad. A gyermek, aki még nem mond semmit, de akinek jelenléte örömöt, biztonságot ad. Ezért hír több mint kétezer éve Jézus születése - hangsúlyozta.
Bölcskei Gusztáv kitért rá, hogy a karácsonyi történet nagyon sokféleképpen szerepel a bibliában. A legtömörebb megfogalmazása azonban Pál apostolé, aki szerint Jézusban "lett Istennek minden ígérete igenné és ámenné". Ez egyben a lehető legrövidebb karácsonyi prédikáció is - tette hozzá -, Isten azt mondta az embereknek: "igen".
Gyermekkori karácsonyaira emlékezve a püspök beszélt arról, hogy lelkészcsaládban nőtt fel, ezért karácsonykor mindig vendégeskedett náluk egy debreceni teológus diák, aki az ő falujukban prédikált. Néhány napja pedig levelet kapott egy haldokló lelkipásztortól, aki még 1951-ben járt náluk legációban: visszaküldte azt a könyvet, amelyet Bölcskei Gusztáv édesapjától kapott, mondván, a püspöknek kedves emlék lehet az édesapja által dedikált könyv.
Bölcskei Gusztáv úgy fogalmazott: a több mint fél évszázadon keresztül őrzött könyv és visszaküldése is azt mutatja, milyen sokat jelenthet egy-egy apró ünnepi gesztus az ember életében.