Nyaggattak zeneimádó barátaim, miért nem nézem az m1-en a Virtuózok műsort. Szenzációs - mondták-, rendben van a világhírű magyar muzsika utánpótlása. A döntőt csak megnéztem. Igazuk volt. Nem szeretem a virtuozitást, érveltem, a förgetegesen mozgó ujjak csakugyan varázsosak, de a zenének lelke van, azt rejtheti el a bűvészkedés. Hát művésze válogatja. Amint leült zongorája elé a 11 éves Boros Misi Mozart szonátájával, az már az első dallamok után Bécs volt. Aztán jött a döntő „felnőttje” a 21 éves Gyöngyösi Ivett, Liszt zongoraversenyének dübörgő zárótételével, a romantika áradt belőle. Aztán a végén a 12 milliós fődíjat elnyert Lugosi Dániel Ali, aki klarinétjával, igaz, inkább jazzbehajló műveket játszott, de ez a fafúvós is Mozart hangszere. Nincs operája, versenyműve, amelyben ne volna kulcsszerepe, nem szólva a varázsos kamaraműről, a klarinétötösről, és kiderült ez a kamaszkorú csoda máris csakugyan mestere hangszerének. Nagy kár lett volna elszalasztani az estet. Csak a rendezés volt kissé harsány, ami azért érthető, mert a komoly zenének is kell a hírverés.